|
Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Tudom, hogy te és én...
tudom, nincsen táv, se tér,
sem magány, sem egyedüllét. |
|
M
Az éj átkarol minket
Az ágyunk mely rózsaszirmokkal fedett
A vágy leple terít
Arcunkat feltúrja, gondolatomban elmélkedem. |
|
T
Soha nem éreztem ilyet talán...
szívem gyors dallamokat ver...bután |
|
H
A világ csodás fehérbe borul,
Az elsõ hópehely lehull a kõre.
A Boráros téren álló szobor
Szomorúan lenéz a koszos földre.
|
|
M
Kopott asztal fölött
üvegszilánkot sírnak a szemeid,
ujjaid présétõl betût sikolt a toll,
itt a múlt, újra kegyetlenül lelkedbe gyalogol, |
|
M
A modern kor szellemében,
mint kerge kacsa a tó vízében
úszkálok.
|
|
M
Talán ez a jussom, - csak a magány,
Kilátástalan jövõ, halott jelen;
- Ahol épp tegnap jártam, csak az árny,
S a megfakult színek játszottak velem, |
|
H
Már nem hallom meg
Tükör-tiszta hangod
És nem érdekelnek
A félig-üres bókok
|
|
H
Vadakat hajtok
szelíd ajkadon,
égi pásztort kerget
mindig homlokom.
|
|
H
Szeretném, hogy fa legyek
Ott az ablakod mellett.
Minden nap hallgatnám hangodat
Szabadon figyelném alkatodat.
|
|
Gy
Pontosság, türelem fontos erény,
változott a helyzet, nem kellek én. |
|
Gy
De ünnepelt gyõztes csak az lehet,
kiben érezni az izzó tüzet,
kibõl, mint vulkánból a láva,
tör elõ a gyõzni akarás vágya! |
|
H
Hiányzik, hogy itt légy mindig mellettem,
Hiányzik, hogy szemed kékjét nézhessem.
Hiányzik, hogy édes csókod kaphassam,
Hiányzik, hogy magam Neked adhassam.
|
|
H
Árnyék -
temetõ
hûtlen -
szeretõ
|
|
H
Eshetett volna.
És ha jég szakad rám azt se félem,
úgy álltam az ég alatt.
|
|
M
Kimerültem. Érzem,
ahogy felküzd egy erõ a
tegnapból a mába;
|
|
M
Aztán egy napon talált egy hatalmas,
Fényes, fehér kristálydarabot,
S arra gondolt, ezzel megteremti a
Kényelmes vagyoni alapot.
|
|
H
Itt születtem.
Részeddé lettem,
örökre bevésõdtem
vaskeretes szívedbe.
|
|
H
Lelkem lángoló tenger.
Szívem üres verem.
Kiapadt kietlen meder.
Halált kutatom, keresem.
|
|
H
Égi tünemény, kit napnak nevez e nép,
Halld szavam, s hallgass meg ég!
Szórd ránk éltetõ fényed,
Mert, ha így teszel értelmet nyer léted.
|
|
H
Temetésen voltam egyszer,
Százszor vagy éppen ezerszer
Hallottam a papot szólni,
Aki meghalt azt kell óvni.
|
|
H
Lelkem messzi tájakon,
Hol a forrás csörög és
Zöldell a buja vadon,
Szemem arra járatom.
|
|
M
Múlnak az évek,
A kérdések egyre szaporodnak...
A sírkövek hallgatnak. |
|
M
Senki sem szeret
Senki sem ismeri el munkád.
Észre sem veszik, hogy élsz,
S azt sem, ha meghalnál. |
|
M
A hold csak hallgat,
Senki sem figyel rá,
Talán egyedül õ veszi észre,
Az esõ elõtt a holtak sikolyát. |
|
|
|
Ma 2025. július 08. kedd, Ellák napja van. Holnap Lukrécia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|