Napkorong

M

Néha suttogó hang szólal bennem
Érzem, a rontás füstje száll felettem
"Hagyd a füstölõs vágyat, a dohányos dacot
Füst nélkül élvezd az éltetetõ Napot"

Karácsonyra nektek

M

Van egy réges-régi szívcsengettyûm,
Még anyám vette egykor.
Kopott színû külsején nem fénylik
már a felcsillanó fénypor.

Mélyen

M

Azt súgtad: sok víz lefolyik még.
Most felelni eszmélt a szó:
ahogy a folyó szelíd vizén
a mély - fényed - oly`átható.

Sodrásban

H

Ó medrem! Csak lassan
Simulok partodhoz,
Kavics ne rezzenjen,
Ár ne tágítsa utam.

Szent Karácsony Ünnepén

H

Minden évben Szent Karácsony éjjelén,
Kisded Jézus születése ünnepén,
Lecsendesedik végre a háborgó világ,
Mert lelkünket a Szeretetnek adjuk át.

Karácsonyi Köszöntõ

H

Közeleg a szép Karácsony.
A család együtt - alig várom!
Hópihe hull ágról, ágra,
hópaplan száll minden fára.

A bányászszerencsétlenség emlékére

H

Energiaválság van és közeleg a tél,
A földnek e-fekete kincse aranyat ér.
Dolgozik a bányász és termel a gép,
Igy kerûl a mélybõl felszinre a szén.

Mosoly

C

Fenn már sötétlik az ég,
S Most várunk kicsit még...
Hegyként tornyosul a vén fenyõ,
Szemünkben karácsonyfává lép elõ.

VERSET ÍRNI

C

Verset írni könnyû, nehéz
Nem kell ahhoz nagyon sok ész

Jó éjszakát!

C

Utánad üvölt minden szívverésem,
érted rimánkodik minden fájó nevetésem.
Téged könyörög vissza,
minden gyújtott gyertyám titka.

Emlékek

C

Emlékek..
Az agyamban kis fényképek.
Mind egy-egy darab,
Mely tán örökre ott marad.

Ágnesemnek

Gy

nem találta meg - el szívemet
ne kelljen a vágyakba vesznem
el kellene mennem - de te fognád a kezem

ÁDVENTI vers-KOSZORÚ

Gy

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcsö lett egy jászol.

Tovább is együtt

Gy

szeretjük egymást és kész

Mikulás

M

Lehet szél vagy hófúvás,
Hófelhõ-átvonulás,
Mikor jön a Mikulás,
Ragyognak a kicsi szemek,

Fehér Világ

M

Találj menedéket, míg a perzselõ nap felkel.
Varjak szava,s síri nyugalom ne rémítsen,
Szeld át a havas tájat szépen, csendben.

Új világ

M

Újra falhatod élettelen testem, -
Óh, - Halál, hát ily gyászos véget ért;
Hogy érted már hatodszor születtem,
S hulltam porba a kegyeidért!

Közel

M

Lelkembe égve tûz-keresztem:
nem eresztem a tegnapot.
Szemben az árral,
viharmadárral:
Benned örökké láng vagyok.

A hetedik alatt

M

Hat bõr lenyúztak rólam.
A hetediket nem hagyom!
Bár ez üvegbõl van,
Alatta lelkem.

Évszakok

M

A komor tájra nedves õszi ködök ûlnek
A kopár fákra fekete varjak telepûlnek
Kár, kár hangzik a komor, bús zsoltár
Kár, hogy elmúlt a gyönyörû, szép nyár

Emlékszel-e..

M

Újra elhittem,újra reméltem,Te lehetsz az,
kit a végtelenbe kísérek majd,akivel
leélem e rövidke életem..

Rólad mesél

M

Amikor árnyék lepi be a hangtalan csendet,
s ajtómon belül marad a kialvatlan világ;
Újra eszembe jut az, az ezerszínû szépség,
mely nyárrá varázsolja emlékeim nyomát.

Ünnep