|
Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
így helyes postai csekken
- kettõezret megerõsítve
és egybe
|
|
T
Egy pápai polyák pap írja,
elveszett a tapír papírja. |
|
M
Csak érezni Egymás közelségét, érintését,
Csak Szívedben remélni, nem érjük el SOHA a végét.
Csak együtt nevetni, sírni, csak Veled merhetek,
Csak ennyi az egész: NAGYON SZERETLEK!!! |
|
M
Emléked halványul. Nincs már rettenet.
Elmém tükre már nincs tele teveled.
Még fáj a múlt!
|
|
Gy
Amikor becsukom a szemem
Látom a gyönyörû arcodat
És az ölelésedet kívánom |
|
Gy
Látjátok, milyen is az ember,
Vágyik látni más országokat.
Repülõvel lépi át a határokat.
|
|
Gy
Bennem nyüszítenek az álmok,
Képzeletem visszahozza illatát,
Szemhéjamon látom mosolyát, |
|
M
Csak egy nyári éjszaka,mikor szólít a szív szava
Tudom te elmész s én itt maradok |
|
M
Gyönyörû, ívelõ, hosszú nyakát
feltartva, büszkén siklott a tavon át.
A hullámok szétnyíltak elõtte,
majd újból összezáródva vigyázták útját. |
|
M
Utazunk alattunk kerekek,
Feledésbe merülõ szerepek.
Utazunk, a távolban árnyak,
Elsuhanó néma szárnyak. |
|
M
Erdély magas hegyei néznek le reám,
ki ott magyar,székely földnek mindene,
a magyar szó szelleme jár belé.
talpam alatt itt ugyanaz a gaz.. |
|
M
Itt hangos a csend,
A rabok bilincse zeng.
Vendégeim a démonok-
Nekik mindig mindent elmondok, |
|
M
Selyem szellõ simogat
Finoman az arcodhoz ér
Bágyadt õszi alkonyat
Végre itt vagy, megjöttél
|
|
M
ölellek
úgy
ballagunk haza . |
|
M
Így kell vége legyen, mert Te ezt akarod,
Mi lelkemben uralkodik, az nagy fájdalom.
El kell engednem, kit legjobban szeretek,
Kit életem végéig nem feledhetek.
|
|
M
Éjjel sétálok csendben,
Föntrõl süt rám a Hold,
Isten meglátja lelkem,
Mikor Élõ a Holt. |
|
M
Íriszbe égõ tiltott áhitat
Oson szívem felé.
Te koromfekete végzet,
Akkor sem megyek feléd. |
|
M
vagy egy andalító
anyai ének, a messzi távol .
De mondd már, te tükörkép
Te és én ki lehettél? |
|
M
Kezdetben azt hittem csak egy fülledt álom,
S csak a képzelet édes ösvényét járom.
Te voltál az elsõ.
|
|
M
- Figyelj hát jól, mert csak egyszer írom én!
Lelked mélyén van, jól rejtve titkod,
Mely hét színbe zárja olvadt pecsétjét. |
|
M
Hátat fordít a jövõ, míg átfut
rajtam a megrendült jelen.
Részegen lökött a mába a múlt,
remegõ kézzel: - a semmit ölelem.
|
|
M
Világ végén, nagyon messze,
Túl az óperencián,
Éldegélget a kismalac,
Egymagában, egy sziklán. |
|
M
A kezdet egyben vég is
Bevégeztetik és mégis
Új élet fakad
Egy szikra még akad. |
|
M
Egy roppant kõtorony falai
Emelkedtek elõ,
Ajtók nélkül; ne jusson ki-be
Sem más, sem pedig õ. |
|
T |
|
|
|
Ma 2025. július 07. hétfő, Appolónia napja van. Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|