|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Z
Okkal-e vagy anélkül
A jó engem is kerül
Nem tudok már nevetni,
mert kiégtem itt belül
|
|
 Z
Mikor felhõ van felettünk
Egybe bújni úgy szeretünk.
Virágcsokor vagy te nékem,
Ha ölellek, én úgy érzem.
|
|
 Z
S az öröm mily édes, cinkosa az éjnek,
Selymes érintések, szépségek fonódnak,
Az est fátyolába burkolva zenélnek,
Langyos esti széllel szenvedélyt susognak |
|
 T
Már magam sem tudom, mit mondjak, ha
Minden gazdagságom, már csak a betûk
És szavak, no meg ezernyi gondolat,
|
|
 T
Repül a légy, nem is látni,
Csak a hangja halad. |
|
 T
üresen számolom a lépteket a végtelenbe
tele kételyekre hagyott vágyak közt |
|
 T
... az oltár épül,
rajta izzó hajzatod sötétül
s melled fénylik, mint az értelem. |
|
 T
Köszönjük, hogy eljöttél,
S velünk együtt ünnepelsz. |
|
 T
Az éjjelek és nappalok
bizony mostoha testvérek.
|
|
 T
Íme az elsõ dal, mi hozzád szól.
Hogy lesz-e több? Jó volni tudni. |
|
 T
Alkonyodván az idõ
Vörös színre festett lepelt
Borított álmos szememre.
|
|
 T
Tavaszi fényben
Lelkem kertjében,
Érzed a jeges szelet? |
|
 T
Hallgatok most,
csak a szemem beszél,
nyár van, a fákon
ezernyi levél. |
|
 T
amikor az édes hajnali sugár
ablakomon be-bekandikál,
azt hinném,jót akar,
|
|
Ott lesz most már neki végre örök-szép hazája,
s látogatni oda jön el hozzá majd a fia,
meg a szép szál orvos unokája.
V
|
|
 Z
Nem mondom, hogy szeress engem,
még azt sem, hogy gondolj rám,
|
|
 Z
Sose érdekelte szívem hangos üvöltése,
csak elment mellette s vissza se nézett.
|
|
 Z
nagy a meleg, az izzadás
a nap végén egy fülledt lakás.
Nem érted meg a hatvanat
a szenvedésnek vége szakadt. |
|
 Z
Megértettem mára,
Ha szíved enyém is, ám szabadnak születtél.
Megértettem mára,
Hogy foghatatlan valóságod az, mit elém letettél.
|
|
 H
Legyen jobb az élet midig,
Szavunk érjen mindig szívig.
Jövõ csillag ne csak gyere,
Legyünk mi is mindig egybe. |
|
 H
Veled leszek véled, hogy létezzek
Gondolatom nem gyûlöl nem szeret
Mélybe zuhanva csak keresek
Értelmét annak, unalmas vagy vidám legyek.
|
|
 H
Apró csillagokat
szór mosolyod szerte,
a körötted lévõknek
gyógyír a lelkére.
|
|
 H
Hegycsúcsok fehérlenek. Feje fölött, mint gyûrt takarón
Villogó a jégkristály, vakítón ragyog rá a Naptól.
Hosszú, végtelen az út és oly nagyon kurták a napok.
Körötte borostyánég függ, elõtte tágölû mezõ.
|
|
 H
Fel is néz a felhõk felé,
Egyszer kibukkan a nap,
Hunyorít egy nagyon, nagyot,
Szemébe vakítást kap.
|
|
 H
Kis csónak lágyan ring a vízen,
Rajta pár szó, valamit üzen.
Csak az hallja kinek szól,
Hát nyisd ki a füled most jól.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
