|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
áldoznám én is magamat érted
ahogy a tél is jégvirág - csókot áldoz halódva a tavasz elé
V |
|
 Z
szárnyaink újra
haza repítnek.
Az otthon melegén
azután elszenderedni
gyönyörûség |
|
 Z
Csak álltam,
és nem néztem rád...
nem láttam semmit.
Ami bennem zajlott,
|
|
 Z
TAPSIKOLNAK A JÁZMINOK,
Ölében révbe érhettem volna.
Talajtvesztett lábam inog.
|
|
 Z
Szerelmet írnék bõszen!
Oly nehéz érezhetõen,
Hogy ne érje csorba
Míg hozzád átér sorba;
|
|
 Z
Mikor a Nap sugarait bontja
Házakra, falvakra, rétre szórja
Én akkor elmegyek egy keresésbe
Hol találok egy mesét, a régi álmom rímbe.
|
|
 H
Gótikus ívek homályában jártam,
dohszagú folyosón fél-halottra váltan |
|
 H
A lelkek egymásba fonódva, egymást vigasztalva szálltak az égbe,
Hogy a vérben fuldokló földrõl a béke fényében pihenjenek végre.
|
|
 H
Minden fûszál ing a szélbe
Már nem hiszek a mesébe,
De a lányok azok hisznek
Rosszba mindig azok visznek, |
|
 H
Csillagokat belelátva
A hajnal gyöngyébe,
Az ablakom elõtt álltam,
A gyönyörû napfénybe'.
|
|
 H
pedig érezzük már rég,
oly távol vagyunk egymástól,
mint a fûtõl,
a borongós ég.
|
|
 H
Mintha elvesznének a boldogság
Rohanó kõrhintályában,
Úgy élvezik
Az elmúlás tovatûnõ képzeletét.
|
|
 H
A föld nem volt ily kegyes, kitaszított,
a menny pedig be sem fogadott.
Már pedig angyalnak születtem,
de úgy tûnik egy másik életben.
|
|
 H
Lángot kaptál, égi lángot.
Õrizd hûségben, hitben,
S dalold zengõn, költõin:
Ott vagyok minden szívben!
|
|
 Z
"Ejh..., ha tudnám, mit is tegyek most én,
Forduljak sarkon, s kezem segítõkész
Nyújtsam e feneketlen verem felé?"
|
|
 Z
nem jön jobb nap
elvesztek a remények
maradunk szánnivaló
magyarok, a szegények |
|
 H
Vigaszt, vágyat érzek,
csak halljam!
Mégegyszer halljam,halljam
a hangod! |
|
 H
AZ ÉJJEL HAZAFELÉ MENTEM,
de nem volt otthon hová betérjek.
Ballagtam, s az utca kövét néztem,
s láttam a világítatlan sötétet.
|
|
 H
Szerelem harmatos virága,
Bimbózik, nyílik nem sokára.
Az ég kékje alatt nyílik csendesen,
Szerelemre vár kéjesen. |
|
 H
A halásszal együtt a víz is elköltözött,
Emlékét õrzi roggyant kunyhó
Korhad fala, mocsár között. |
|
 H
Hogyan is lehetne
bármi más tökélyebb,
ártatlan kis lelke
tündöklõn fényesebb,
õszintébb? |
|
 H
Lent a város és ködös része
Csak a házunk álmodik
Karácsonyi öröm benne
De a gyermek nem látszik. |
|
 H
Ismerõsünk még jó pár van,
Lehetnek akár többszázan.
És van olyan ismerõsünk,
Akit csak hírbõl ismerünk. |
|
 T
Nyitom az ajtót, nyikorog a zár,
S emlékek hada rohan most reám.
|
|
 T
Hogyha nékem lenne
két párcentis szárnyam
|
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
