|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 H
Kezét erõs bilincs köti,
Kitörni nincsen alkalom.
Porig alázva állok itt,
Lelkemben mély fájdalom.
|
|
 H
Hallom az élet reccsenését,
hallom miként a csõ a csomóba hull,
de hallom a kínt ahogy sír a kóró,
mikor a éles szerszám belevág, mint végrehajtó. |
|
 H
Szabad-e föld alatt verset írni?
Jár-e a metró itt éjszaka?
Nem szoktam még meg a kétszer fél métert.
Járhatok egy kicsit még haza?
|
|
 H
Mikor itt jártam e Földön
egymásba feszültek eszmék, ideák,
egyének álltak egy-egy magányos tönkön
vad lombos erdõk közt az egyre tágabb világ.
|
|
 H
Szinte hallom néma sikolyát,
mellyel lelkembe tolul,
amint az arcomba,
s onnan az avarba hull. |
|
 H
Kint a réten õsz szépségben
Susogni kezdett a szellõ, lengedezve zörren.
Száraz levegõben sárguló zöldes-barna tengeren
A rengeteg levelen...tengerinek zörejét úgy szeretem. |
|
 H
Számomra átka van e csodás kerek Földnek -
Ha a hiba a fejemben vert tanyát, vállalom.
Tudósok! Mentsetek fel!
S nem lesz több bús dalom.
|
|
 H
Ez emberem,de el nem
kergethetem,
mert szeretem,
s kell nekem. |
|
 H
Innen nézve a sírgödör
már nem mély, hanem magas.
A szomszédokkal a társalgás
már sok éve félszavas.
|
|
 H
Annyi mindent szeretnék írni,
De néha oly szegényes a szó.
A bennünk élõ színes világ
Szinte el sem mondható,. |
|
Szeretném, de félek, hogy az csak árny,
s nem maga a szerelem küldötte,
kinek szerelmemet adnám, ha arra sor kerülne.
|
|
 H
Szeretlek, az életem semmi,
Ha nem hagysz igazán szeretni!
Téged, csak téged imádlak,
Magam elõtt csak téged látlak! |
|
 H
Hangjának dallama a vég-szárnyán,
Belibben ködfalon az éj szavába,
Szenvedéstek nem szûnõ lét-varázs,
Õ útrakelt, visszatért végsõ otthonába. |
|
 H
Vállamra ült egy
huncut kis manó,
csak úgy, kérés nélkül
letelepedett.
|
|
 H
De most abbahagyom
Folytatásod várjuk
No, meg krumlit pucol-
ni szólít az anyjuk. |
|
 H
Lassú láz emészti testem
Torkomon genny fakad,
Érzem egyre erõtlenségem,
De elhagyni magam nem szabad. |
|
 H
A volt-nincs.
Most szarka kincs
egy weblapon.
|
|
 H
- Az ég peremén megjelenõ izzó betûk,
Összerakott, halhatatlan szavak;
Hol, mindegy nyelved, s hogy, hogy is értjük,
A Teremtõ Múlt, mindig emlék marad!
|
|
 H
Sajgó sebekkel ébredni
Vágyódó szívvel álmodni
Nappal szorongva létezni
Reggel könnyesen ébredni.....
|
|
 H
Fórró csókom lágyít
Betört kanca lett õ.
Õ, vetkezve volt nagyon
És meglovagolt szeretõ. |
|
 H
Sercegve az õrült vészes éjszakán,
Testünkben csak pislákolt a lét,
Akarása abronccsá gõrbített már,
Hisz hitvallása: csak a pénz az erény.
|
|
 T
Arról, amit együtt látunk,
- más jut az eszembe.
Ha virággal megyek feléd,
- karóval jössz szembe.
|
|
 T
Tûzmadár a lelkem bennem
Hozzád kell most nekem mennem.
|
|
 T
Sírva nyögöm este, minden egyes imám,
õ tudhatja csak meg, mit a szívem kíván.
|
|
 T
Néha oly szomorú vagyok,
És az életemen gondolkodok,
|
|
|
|
Ma 2026. május 07. csütörtök,
Gizella napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
