|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szememben szétrobban a tekinteted
Elveszítettelek!
H |
|
Tudod, hogy vége, ennyi volt.
Már nem kel fel velünk a nap,
C |
|
Ismét egy új nap, melyet élni kell!
Kilépni belõle, nem lehet.
C |
|
Mondottam a múló idõnek, hogy - Állj!
De õ, oly harsányan felkacagott,
C
|
|
De igen is vannak érzéseim,
csak már belenyugodtam a megváltoztathatatlanba.
C |
|
Egy angyal karjai közt voltam,
C |
|
éjt-nappallá téve csak aratok,
nem lepheti be szerelmünk a fojtó gazok
C |
|
Kegyedre meddõ életem rászorul,
Haragszom néha rád konokul,
C |
|
Mérged lassan, szinte tétován terjed
testedben, tompán feszülnek izmaid,
C |
|
I
A gyûlölet
emeli mindig a követ
|
|
 I
Kapcsolatunk egyre rohadt,
Mert rágta belülrõl
A belecsempészett racionalitás, |
|
 I
Hej de fukar vagy lelkem!
Gyûjtöd a szeretetem |
|
 Értelme van a nemlétnek is?
Az újságkihordó fiú korai ébredésének? |
|
 I
húsomba a kantár véresen belevág,
hajam a szél tépi át. |
|
Figyelj rám most egy picit
rajzolunk egy kisnyuszit
C |
|
 T
Nyár van már,
Sárgul a gabonaszár,
|
|
 T
Két kis karod mint az
évek tekeredik rám |
|
 T
Egy tó partján sétáltam épen,
meglátam arcod a viz tükrében. |
|
 T
A tél még a tavaszban hál,
S a cseresznyés rázott szirmain |
|
 T
Így aludtál el,
hozzám simulva
|
|
 T
Valaki hiányzik. Valaki, aki
Elfeledtetné a múlt emlékeit, |
|
 T
Beszél a szó, neked mond valamit; |
|
 T
A zöld ágak között, csak a nap csillogott,
Mint végtelennek tûnõ aranysodronyok.
|
|
 T
A múltba merülök,
Ha a jövõt kell fürkésznem;
|
|
 T
Eltûnök mint nap az égen,
Eltûnök az éj fekete csöndjében. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 24. csütörtök,
Gellért napja van.
Holnap Eufrozina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
