|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Ódon kerítés öleli körül a sok sírhalmot,
Van hol leomlott, így beosonásra lyukat hagyott.
Kihasználjuk, bemegyünk, sétálunk sírjaitok közt.
Gondolatban viszünk virágot, , mécsest egyebek közt. |
|
 Gy.
Sírig kísérjen e lecke,
S tudja már a bölcsőbeli:
Vesztes – méltó tiszteletre,
A győztest – a konc tiszteli! |
|
 Gy.
Visszanézek a múlt berkeiben, volt
Sok szomorú,veszteség mindenben.
Soha nem adtuk fel,bíztunk a jövőben,
Megsegít az Isten,imádkoztunk bőven. |
|
 Gy.
Csalódtam ifjan... Kamasz-ész
Leginkább fenn a felhőkben jár!
Az érett fő s a férfiszem már
Rád, Bölcsesség, hálával néz. |
|
 Gy.
Sok kis picike lángocska, lelket szaggató!
Emlékezünk... de, ez meg nagyon szívszaggató!
Fák között hallik, szélfútta halotti ének,
A sírok között meg, sok a bolyongó lélek. |
|
 Gy.
Közben kél a Nap, szórja szét sugarát.
Csodálom őt, ahogy kacag rám, árván,
aranyba borítja a fázó földet.
Nézd, vállamra szállt egy sarkantyús sármány! |
|
 Gy.
Itt ezen az Isten földjén
jog a boldogságra irigy –
és a kettő most szép fürgén
egymással halálharcot vív.
|
|
 M
A Nap ragyogó sugara arany,
a Hold sugara halvány ezüst,
a csillagok fénylő ékkövek, |
|
 M
A halottak napján, pisszegve zajong a síri csend.
A mécsesek máglyáján, csend... a halottak napi rend.
A szomorúság palástja ráfeszül a környékre,
Itt kell érezni, most legfontosabb az ember hite. |
|
 Gy.
Elfeledem, ami fontos,
amire emlékszem, nem pontos.
Tükörbe nem nézek,
ne lássak rémképet. |
|
 H
Mindenszentek volt, sírokon mécsesek,
Virágok, körülöttem könnyes szemek.
Szeretteim sírjánál imát kezdtem,
Fel az égre szegezve tekintetem. |
|
 Gy.
És elhagy ám a nyájas kis falucska
Nádasfedelű, fehér házait;
Sugár jegenyék zúgása kisért ki,
Midőn vágyam a nagy világba vitt.
|
|
 Gy.
Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt,
Az élet hiszi, hogy nekem így játszhatja meg a vagányt?
Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt... |
|
 Gy.
Csak hagyj egyedül,
S elmondom neked,
Mélyen legbelül,
Mi bántja a szívemet. |
|
 Gy.
halmok
virágok
gyertyalángok
gyászolók könnye |
|
 H
El vagyok zárva,
Itt fekszik előttem,
A percre várva,
Mikor vérben fürödtem.
|
|
 V
Illanó hajnalpára,
őszt fest, pingál a fákra.
Halkan sír, majd földre hull,
az avarba, csendbe búj.
|
|
 M
Őszirózsát hoztak nékik,
s simítják féltőn a hantot.
Kuvik szól fáról felettünk,
lelkünkben nincsen nyugalom. |
|
 M
Nem látod hol van a kiút,nem
érzi senki a szenvedésed,félre
néznek, ne lássák tekintetedet. |
|
 M
Nyelvünk nedves,
nedvének neve nyál,
nyál nélkül nem nyelhetünk, |
|
 M
Ismersz egy dalt, mely szárnyat csapkodva
mint egy galamb a széltől menekül?
Ó, harangok, vigyétek el oda
e fénylő kis dalt, mely haza repül. |
|
 M
Sírkertnek hívják a lakhelyüket
Ott lelték meg végső nyughelyüket.
Szeretteinkről szólok, emlékezésül,
Könnyes szemmel emlékezünk, keményül. |
|
 M
Gyertyafényben sziluettek,
Szeretett arcok lebegnek,
Csodás tünemények szemnek. |
|
 H
Hol vagy, ahol béke van?
Hogy vagy, ugye, gondtalan?
Elkopott a fájdalom?
Néked szól e bús dalom. |
|
 M
Eddig és ne tovább!
Ne lépd át a határt!
Nagy a kockázata,
megbomlik a harmónia. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 29. péntek,
Beatrix, Erna napja van.
Holnap Rózsa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
