|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Százötven nap volt még hátra,
Megkezdtük a centit. |
|
Tavasz, nyár, ?sz, tél, s újra tavasz,
Pattan pici rügy, buborékként virág fakad. |
|
És tudd szeretlek,
míg az élet pislákol bennem! |
|
Csak egy ember,s nem több vagyok,
Ki a hiányodtól zokog. Musu szót motyog. |
|
Egyes egyedül. Egy szobába zárva,
Ez nekem egy Örök Zárka. |
|
Vagy az írók és rajzolók elkezdetlen pályája?
Addig üres marad míg lábra állnának |
|
Másodiktól a ranglétrán,
Ismét feljebb kúsztam. |
|
Nekem teremtett az Isten,
Utunk közös innen |
|
Mert csillagpor és tengercsepp,
a végtelenben ezek vagyunk, |
|
Végtelen harag gerjedez elmémben.
Érzem, hogy elborít, átjár és szétfeszít. |
|
s csókom neked adom,
s a tiédet veszem. |
|
Testem is menne a lelkem után,
Vár már rá a túlvilág kapuján... |
|
Lefekszik a földre, Hold fénye bántja,
Fejében zenél a Holdfény szonáta, |
|
Magába szippant a bolyörvény,
Áldozat lettem megváltó helyett.. |
|
De most... csak vérzik, s jobban reped,
Megpihenne, de új vágy után eped, |
|
Újra születünk (reinkarnálódunk) a Múltból,
A Mába, hogy a Jöv?ben újra, s újra halhassunk, |
|
Egyre figyel most,
a beteg párjára.
|
|
És lám,az a katica is neked lejti t?zpiros táncát,
S a dühöng? fenevad is letépi szoros láncát, |
|
Persze, vágyom az édeni boldogságra,
A felejthetetlen pillanatokra, órákra! |
|
Ablakomba ülök némán, halkan,
S rád gondolok mélabúsan. |
|
Ezerévnyi rabság lesz az ördög büntetése.
Végül elmúlik az ember szenvedése. |
|
Te vagy nekem az egyedülálló lény,
Bár az élet sokszor rideg és kemény.
|
|
Haldokló anyaföld zokogó Sikolya
száll.
|
|
Rakj tüzet!
Még miel?tt megfagyok |
|
Kondul koponyám nézek ostobán
Kiszáradt agy a fejemben. |
|
|
|
Ma 2025. július 19. szombat,
Emília napja van.
Holnap Illés napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
