|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Mikor a csalódás bedobja
Reményed ablakát
|
|
Emlékszel a régi kertre,
hol a vén rózsabokor,
|
|
Száz és száz virág szunnyad a sírodon. |
|
Na, és mit gondol arról a magas sz?kér?l? |
|
Régen ismerik ?k egymást,
S?t, játszottak papás-mamást, |
|
Hát ne szalaszd el azt az egyet,
mert nem kapsz még egy lehet?séget!
|
|
Szomjunk mi oltsa, fogytán a bor,
Bekerít némán a félelem. |
|
Ajkain a szavak szinte csengtek,
Nem bírtam; egy csókot adnom kellett. |
|
Légy, kék ég, holnapi imádat, s
Légy, te az Igaz, ki tétovát térít?! |
|
S a fejfámra emlékül ezt írjátok fel!
MEGHALT MERT SZERETET! |
|
Mint apró gyermek anyja lágy ölében,
Úgy bújok hozzád én Lelkem, Kedvesem, |
|
Érezd, ahogy sírok és megszakad a lelkem!
Én érzem, hogy te örömet lelsz ebben. |
|
Szeretetem sok éven át,
Verte a szíved kapuját.
|
|
Vannak soha ki nem mondott szavak,
El nem csókolt csókok, mik megmaradtak,
|
|
Csak kicsi, egyszer?, kerek n? vagyok,
sosem voltam túl szép, hát álmaim nagyok. |
|
Fodros paplan belsejében
Pára gyermek nagyra n?, |
|
Mikor el?ször megláttalak...
A tóparton ültél némán. |
|
Szeretnék repülni de nem tudok,
Szeretnék élni de nem akarok. |
|
Az élet nagyon széls?séges.
Soha sem egyforma, emberséges! |
|
Csak az ige kell még, az lendítene egyet
Marjuló magadon. S ez lesz az új kezdet! |
|
Elengedtelek, hogy megkeresselek,
s hogy még egyszer újra figyeljelek, |
|
látom,boldog ragyogó éveket,
nem mással..... csakis Veled |
|
félt? gondoskodással,
s csókolni szüntelen. |
|
Oly nagyon szeretlek, hogy az már fáj!
Kérlek, ne hagyj el! Ölelj át!
|
|
Míg, ha gy?ztesként vívsz, napi háborút újra, s újra
Hát csak nézz a lábod elé, s ne a Vártornyára! |
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
