Napkorong

Gy.

Most rádnézek, s rám nézel, és nincs szívedben kétely,
saját lelkemet sem, örli a sok métely,
hogy ki lehetsz, honnan jössz, vagy nem is ismerlek,
csak rád nézek, és jól tudom, hogy nagyon szeretlek!

Barátom !

V

Kalapál a szívem egy ütemben rendületlen.
Ha valami nem tetszik neki gyorsabban ver.

Szász Domokos: Anyám kertje / Mutters Garten

M

Kézzel, szemmel, szerelemmel
Te voltál az ápolója,
Imádkoztál este, reggel:
„Csak e kertet Isten ója!”

A legszebb pillanat

M

Boldog vagyok,
Pillangó pillanat,
ne szállj tovább, velem maradj!

Rosszindulat

M

S onnét tudni, hogy valaki ilyen,
hogy nem gondol bele,
miért érez így – de pláne sosem
mások helyzetébe.

G. W. BURMANN: GYERMEKSÉG

M

Még gyermek valék,
Még ártatlan örömet érzek,
S mi a gond, kín, vétek –
Fogalmam sincs még...

Mégis ki?

M

De ha lecsukom szememet,
A toll is sírva fakad,
S végleg elengedem lelkem,
Könnye gyöngyösen a lapon marad.

Őszi részecskék…

M

Hajnalban, nincsen már rikító és tiszta napkelte,
Ködben szűrt, kelő napfény, mit lát embernek a szeme…
Hajnalban, nincsen már rikító és tiszta napkelte.

Színaranyba öltötzött

M

Zizzen, zörren a rozsdás avar,
hopp, karon ragadja az őszi szél.
Most megpörgeti, megforgatja,
bokrok mögül lesik az őzikék.

AIDA !

M

Amnerisnek volt egy szolgáló lánya,
akit Etiopiábol hoztak az ő szolgálatába.
A lány neve Aida,szépsége hírre járt
egész Luxorban,még azon is túlra.

Olyan jó....

M

És csak boldogan,
boldogan élni
Életünkre mindig
büszkének lenni

Holnap köszönök egy háztól

M

Barcsra költöztünk,
mondván ott jobb lesz,
és közel lesznek majd a rokonok.
Ma nem élek ott, anyámék sem élnek,

HELENE BRANCO: LIÁNA

M

Nézz a bimbókra amott,
S szirmot bontanak legott:

Őszülünk…

M

Sétálok avar
Szőnyegen. Csendes léptek.
Múlás bánata.

Egy erőltetett mosoly

M

Arca szomorú… párja nem látja,
Ő érzi, kialvófélben szerelemük lángja.

Ábrányi Emil: Ne sértsd meg / Beleidige nicht

M

Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!...

Őszköszöntő

M

Az ősz a hervadás évszaka,
a halál hangja, harsona.
Üvöltő szelek,
menekülő, száraz falevelek.

Lombhullás

M

Lombkoronákra függönyt sző az ősz,
levélfüzér aranyló köntöst ölt.
Tüllfátyolként, fát öleli körbe,
könnyű takaróként színesre szőve.

Életnek a tárgya

M

A szeretet mindenható!
Tanulj meg hát szeretni! Szeretettel minden megoldható…

Helene Branco: Liane / Liánok

M

Ha szemed az égre néz,
ott százezer gyertya ég;
de ha bimbókat nézed,
rögtön virággá éled:

Életjáradék

M

A kaktusz szúr, virága szemnek int,
a muskátli vérpiros életre
kelti köddé vált múlt emlékeit,
mit adott, kapott életünk fele.

P. Molnár István: Bár hányszor születnék / Falls ich nochmals ge

Gy.

Nyáron, midőn földeimet szántom
Gondolatim messze elbocsátom :
Meg-meg térnek a kis pacsirtával,
Melly fölöttem szinte szánt dalával;

Hetvenegy elmúltam

Gy.

Elmúltam hetvenegy, felnőttként még nem volt szeretet napja…
De! Sokszor éreztem, hogy elkapott a létem halál-karma…
A messzi égből nem hullott rám áldás és főként szeretet,

Ősz sugara