|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Volt egyszer egy iciri- piciri kutyulu mutyulu. Nem rég született. Tíz testvére között, ő volt a legkisebb. Még állni is alig bírt, járni meg pláne nem. Hangja még olyan volt, mint a kisegéré. De farkat csóválni azt tudott.
Mesék kicsiknek |
|
 H
Brumi Maci ott kint bóklászott az erdőben a barlangja körül. Azon búslakodott, hogy nemsokára itt a tél. Nem tud majd egy jó ideig kóborolni, a hideg miatt be kell majd kuckóznia magát. Arra jött a róka. Illendőképpen köszöntötték egymást, majd beszélgetni kezdtek. A róka, mint mindig, most is hencegett. Mesék kicsiknek |
|
 H
Előkelő kastély a hegyen,régi stílusban építhették ki tudja milyen rég. Sok szoba közül a
nappaliban ahonnan gyönyorű kilátás kínálkozik a messze távolban.
Középkorú férfi ötven-hatvan között,elötte fiatal nő, aki vádólja a férfit, aki megszegte igéreteit. Szerelem,gyilkosság |
|
 H
Pabló a gitáros,jóképű fiatal,talán huszonöt éves,ki azt gondolta magárol nálánál sikeresebb
nincs az egész Andaluzia környéken. Rozita,a szerelme ki az első díjat nyerte a városi tánc versenyben. Tizenkilenc éves, minden ember vágya,aki látta nagyot sóhajtott utánna.
Halálos szerelem |
|
 M
Volt egyszer egy gyönyörű szép, piros autó. Ott állt kint az utcán. Egyszer elment mellette egy kék autó.
- De szép a színed!- bókolt neki.
- Nem rég jöttem ki a gyárból, ott kaptam ezt a szép ruhát, azért vagyok ilyen szép!
Mesék kicsiknek |
|
 H
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi csiga, akit úgy hívtak, hogy Zsiga csiga.
Ez a csiga mindentől és mindenkitől félt, mert kicsi volt. Ahogy csúszott a harmatos nyári füvön, szembe jött vele egy kisegér. – Cin, cin, cin – szervusz, Zsiga csiga. – Hova mész? - Szervusz, kisegér! Sétálni jöttem a friss, harmatos fűbe. - Mesék kicsiknek |
|
 H
Uradalmi kastély, lépcsőzetes terep. Fent maga az épület, lentebb a gondozott parkban pázsit fogja körbe a szökőkutakat. A medencét is pázsit övezi ott. A csendes alkonyatban a ház asszonya egyedül pihen a medencénél. A nyári hőségben a fürdőzés szinte mindennapi szokássá vált. Holnap van Bódog napja... |
|
 M
Hóanyó havat hullajtott a földre. Gyönyörű lett a világ. Pihe- puha hótakaró ropogott a lábaim alatt. Térdig süppedtem bele az új Mikulástól kapott csizmácskámmal. Vastag zúzmara csattogtatta tűhegyes fogait. Minden hófehér volt.
Mesék kicsiknek |
|
 M
Tél volt. Derékig temette a hó a fákat, a bokrokat, de ez minket nem zavart. Kint ugra- bugráltam barátaimmal a tisztáson. Aztán valamin a legjobb barátommal összekaptunk. Egymást jól összeharapdáltuk. Hiába csitítottak a többiek, mi oda se hederítettünk.
Mesék kicsiknek |
|
 H
Óvatosan, lassan lépkedett. Már- már vészesen közel ért zsákmányához, a száját nyalogatta a nyelvével. Már a nyálát is elcsorgatta, a finom ebédre gondolva, amikor egyszer csak megzizzent- zörrent a nádas. Egy ici- pici vadkan csörtetett nagy vígan, nagyokat röffentve. A vadkacsa ijedten felröppent. Nagyon mérges lett az ici- pici róka és kergetni kezdte vadkan barátját. Mesék kicsiknek |
|
 H
Egyre dermedtebb volt a világ a küszöbön toporgó téltől. Szundikált a föld, békésen pihent. Aludtak a fák, a bokrok, a vadak, a madarak. Ám a közeli gazdaságban a gazda most is dolgozott. Sosem henyélt. Éppen ásta a kertjét, hiszen tavasszal szeretne ismét virágokat és más növényeket ültetni. Most pont jó volt az idő hozzá. Nem volt túl nedves és túl fagyos se a talaj. mese |
|
 M
Nagyon izgatottan készültem erre a napra, hisz az utolsó farsangom lesz az óvodában. Anyukámmal közösen készítettük el a jelmezemet. Egy régi, használt fehér apapólóra piros pöttyöket festettem textil festékkel. Amikor megszáradt, elkészült, anyukámmal közösen levasaltuk a pöttyöket.
Mesék, amik a könyvekből kimaradtak:
Bummbele nyuszicsalád kalandjai |
|
 M
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boszorkány, aki azzal szórakozott, hogy aki szembe jött vele azt elvarázsolta. A napocska, amikor meglátta őt, ijedten bújt el a felhők mögé. Tél volt. Ropogós hó fedte a fázó földet.
Tündérmese |
|
 M
Kellemes volt az idő. A gyengén sütő nap leolvasztotta a fákról a zúzmarát, elolvasztotta a havat. Latyakos, sáros volt a föld. Szerencsére a házunk elé épített járda megakadályozta, hogy piszkos legyen a csizmánk, a ruhánk.
|
|
 M
Kint a kertben ugra- bugráltam Szuszimuszival és Bíborkával. Közben azt figyeltem, hogy a hátsó szomszéd egy malacot ábrázoló szerencse érmét ás el a földbe. – Vajon ezt miért teszi?- Tűnődtem el. A hátsó szomszédunk nem volt gazdag, inkább szegény.
A Bummbele nyuszicsalád kalandjai |
|
 M
Szuszimuszi és Bíborka izgatottam tisztogatta piros bélelt csizmácskáját. Miután elkészültek, örömmel nyugtázták, hogy jól sikerült, mert csillog- villog. Párban egymás mellé állították az ablakba. Mire elkészültek, a többieké is a szobaablakban sorakozott. -
mese |
|
| Hazánk fővárosába, Budapestre utaztunk, hogy megnézzük az adventi fényeket. Miután leparkoltunk az autónkkal, elindultunk a Szent István tér felé. Ahogy mentünk, mendegéltünk, az egész környék bámulatos fényköntösbe öltözött. Zsibongással telt meg minden utca amerre csak mentünk. Nagyon hangulatos volt. A Bazilika oldalán pedig hatalmas fényfestés vonta magára az érdeklődők szermét. Mi is tátott szájjal néztük. Gyönyörű volt, akárcsak a zene is, ami szólt. Mintha Csodaországba érkeztünk volna. A hangulat, az illatok, a fények mind- mind megkapók voltak. Sült gesztenye, forralt bor, kürtöskalács aromája szállt felénk. Ezernyi sütemény, finom sült étel, ételkülönlegesség, kézműves termék szólongatott bennünket: - Gyertek, vegyetek! Kóstoljatok meg! – szinte hívogattak. Egyszer csak, ahogy sétáltunk tovább, megláttunk egy fényvillamost. Ilyet se láttunk még soha! Ünnepi fénybe, fehér égősorral volt felöltöztetve. Ez a fényárban úszó jármű különleges, varázslatos hangulatot árasztott. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Egy ideig ott álltunk a járda szélén, mintha a lábunk a földbe gyökerezett volna. Ekkor elkezdett szállingózni a hó. Ahogy a kezünkre hullott, olyan volt, mint egy gyémántkristály. Hamar elolvadt. Aztán egyre jobban esett és esett. Már meglátszott a földön is. Mindannyian felkacagtunk, úgy örültünk. Fehér ruhát öltöttek a fák, a háztetők. Ó, de szép volt! Már ropogott a hó a lábunk alatt. Apa javasolta, hogy menjünk haza, mielőtt járhatatlanná válnának az utak. Mi még szerettünk volna egy kicsit maradni, hát így is történt. A hó már szinte szakadt. Szerencsére jól fel voltunk öltözve, így nem fáztunk. A tömeg is szétszéledt. Már csak páran lézengtek körülöttünk. Autókat is vastagon belepte a hó. Szuszimuszi már alig bírt benne lépkedni, így apa erősen fogta a kezét, Bíborkának pedig anya. Mi hárman egymás kezét fogtuk. De nehéz volt a hatalmas hóban közlekedni! Aztán megindultunk a kocsink felé. Nem volt könnyű megtalálni, hisz mindegyik ott parkoló autó szinte ugyanolyan volt. Szerencsére a rendszámtáblát még nem fedte be a hó. Anya beültetett minket, a biztonsági öveket is jól átnézte, majd segített apának a kocsinkra nehezedett havat lesöpörni. Nehezen tudtunk elindulni, minduntalan kipörgött a kerék. Aztán mégiscsak sikerült. Szerencsére kevés autó volt az úton. Ám csak araszolva tudtunk menni és néha- néha megcsúszott a kerék, pedig téli gumik voltak rajta. Apa biztos kézzel fogta, így nem féltünk. Az ablakból gyönyörködtünk a hóesésben. Az ablaktörlő lapát is sebesen mozgott, nehezen lehetett kilátni rajta. Aztán egyszer csak elállt a havazás, épp amikor a hídra értünk. Gyönyörűek voltak az ünnepi fénybe, égősorral felöltöztetett hidak, épületek, lámpák. Ahogy haladtunk tovább elakadt járműveket kerülgettünk az úton. Aztán egyszer csak hazaértünk. Akkor újra rákezdett a havazás. Már bent voltunk a lakásban, amikor a szél havat kergetett. A hófúvás a kerítésünk mellett kisebb torlaszokat emelt, ahogy az ajtónk előtt is. Vajon, hogy fogunk kimenni rajta? Hátha reggelre elolvad a hó- jutott eszembe. Aztán hirtelen minden elsötétedett. Megijedtem, akárcsak a testvéreim. Apa elővette a zseblámpát, anya gyertyát gyújtott. Odaszaladtunk anyához, akit ezernyi kérdéssel záporoztunk meg. Apa kiderítette, hogy a közeli ház előtt történt a baj. Az egyik elektromos vezetékre ráfagyott a jégréteg. Az miatt jött létre ez az áramkimaradási zavar. Hamarosan helyre állt az áram, mi pedig hamarosan elfelejtettük az egészet. Álmomban fényvillamoson utaztam. Ezüstcsillagok hulltak az égből. Mosolygós hófelhőn repültem. Másnap reggel arra ébredtem, hogy apa, anya és Boglárka a havat lapátolja. Amikor anya észrevette, hogy az ablakban állok Nyafival, Bíborkával és Szuszimuszival, Bogival bejött. Segítettek felöltözni, reggelivel kínáltak. Miután elfogyasztottuk, felöltöztünk vastag téli ruhába és kimentünk segíteni. Miután készen lettünk a munkával, kint maradtunk játszani. Ó, de jó volt! |
|
 H
Kezdett esteledni,halk zene szólt : " Száz éve már " Shopen erdeti s-dur szonátájábol átírva.
Mindíg szerettem ezt a dalt,emlékeztetett a régi időkre,akkor még csak tizenhét éves voltam,
szerettem a régi világból való képeket nézegetni az, akkori viseleteket hasonlítani a mai gonosz világunkhoz, ahol nemzetek ölik mészárolják egymást,a gyarapodásért,leigázásért.igaz történet |
|
 H
Nagyon szerettem itt élni ebben a kertes házban. Nem volt nagy a kert, de nekem épp elég volt egy kis futkározásra, csontásásra. A gazdi sokat foglalkozott velem. Amikor épp nem ért rá és unatkoztam a szomszéd Tacsival beszélgettem.
Mesék, amik a könyvekből kimaradtak: Bummbele nyuszicsalád kalandjai |
|
 M
De jó! Elkezdődött a téli szünet, végre többet lehetünk együtt. – jelentette ki Pliccsplaccs vidáman. - Nézd, Nyafi, szállingózik a hó! De szép! – Menjünk ki a kertbe! – felelte. Kérdezzük meg apát, hogy mit gondol erről? –
Mesék, amik a könyvekből kimaradtak: |
|
 H
Valamikor nem gondoltam, hogy az élet milyen kiszámíthatatlan. Kedvenc városom San Francisco ahol hosszú éveket töltöttem és minden kis része a kedvencem lett. A sok közül nekem a legszebb hely a Golden Gate Park,ami a világ parkjai között a legszebb. Szerelem |
|
 H
Ősz van. Hullanak a falevelek. Sárga, narancs, vörös, rőt, arany, bordó és rozsdás színekben játszanak. Avarként takarják be a földet. A nap is olyan gyenge. Talán beteg? Vagy a felhő kergeti el az égről? Nem tudom. Mesék kicsiknek |
|
 M
Nagyon izgatottak voltunk, hisz még sose repültünk ezelőtt. Mindenki bekapott egy rágót és rágcsálni kezdtük, hogy amikor a levegőbe emelkedik a gépmadár, ne duguljon be a fülünk. Nagyon érdekes volt. Ahogy emelkedtünk egyre magasabbra, az alattunk elterülő emberek, házak, fák egyre kisebbek lettek.
mese |
|
 M
Élt magában,Józsi a férje meghalt évekkel ezelőtt,nehéz volt az élete egyedül, legfőképpen,
karácsonykor emlékeivel küszködött. Megterítette az asztalt mindíg két személyre,beszélt a
férjéhez mintha ott lenne.
Fikció |
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
