|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
A csacsi ott élt a tanyán az istállóban. Nem volt válogatós, de nehéz volt a természete. Társaival gyakran összeveszett. Ráadásul irigy is volt. A közeli fán élt egy varjú, aki gyakran megdézsmálta az ennivalóját, majd nagy károgások közepette elrepült. Nagyon bosszantotta ez a szamarat, mert hiába próbálta elkapni a madarat, az mindig elrepült. |
|
 M
Mindenkinek szüksége lehet egy segítő társra. |
|
 V
Történet
Az első emeleti kétszobás lakás az elhanyagolt kertre nézett. Áttekinthetetlen volt a kép, minden mindennel összenőtt, a sűrű, egységes lombsátor alatt, nappal is meghúzódott az éjszaka. Az elhalt törzseket és gyökereket, a szorosan rájuk nőtt-történet vastag indák tartották, úgy tűnt a szemlélő számára, hogy ők is élnek. |
|
 V
Válás után, elfojtott érzelmek felszínre törése - kinek mikor jön el a pillanat
Végre kimozdultam otthonról. Egy jóbarátom hívott el este, hallgassam meg párja zenekarát egy hangulatos helyen. Ahogy beléptünk, halk duruzsolást lehetett hallani, ahogy beszélgettek az emberek. Félhomály uralkodott a bárban. A szemem gyorsan alkalmazkodott a kinti napsütéshez képest a benti fényviszonyokhoz. |
|
 M
Nnnna…
Egy hosszú, bonyolult élet után, most itt ülök a pokol lépcsőin, amik dermesztően hidegek, és érdesek.
Legalább burkolták volna valami olcsó műkővel, nem kell feltétlenül már a lépcsőkön rossz érzéseket kelteni az érkezőben…
Történet |
|
 M
Költői megfogalmazása egy irreverzibilis ténynek. A csontig leélt életek tárháza, a nemlét kapujában ácsorgók utolsó menedéke, egy fedeles buszmegálló, hogy a járat érkezéséig se essen rájuk az eső. Krónikussá vált hosszú lét, krónikus utolsó napjai.
rajz |
|
 M
A klinikai halálból visszatért Pischl Ferenc, aki a bakonysárkányi Szent István Templom gondnokaként ottjártunkkor épp a mellékoltárt díszítette
riport |
|
 V
Édes mostoha volt az én nevelő apám
Apák napja –emlékemben
Vér szerinti apám még születésem előtt meghalt. Anyám hat évig özvegyen ápolta, mert bár akadt több kérője, engem nem vállaltak vele. |
|
 M
Azt gondoltam, hogy csúnyább leszel. De nem. Sármos arcodon semmit sem csúfított a halál. Mimikai ráncaid még most is jól állnak neked, az idő és a dolgos évek által vésett redők nem ártottak semmit a kinézetednek.
Emlékezés |
|
 M
Lakótelepi szürke panelházak, némelyik felújítva, kékre, sárgára, zöldre mázolva. Szemetes utcák, kátyúk mindenütt. Az utcák két oldalán sokéves autók sorakoznak. A házak itt négyszintesek. A lakók szegények, idősek, nyugdíjasok, cigánycsaládok, albérlők, egyedül élő özvegyek.
a látogató menedzser |
|
 M
"Egy este könyvet olvasott. Már éjfélre járt az idő, amikor újabb fejezetet kezdett. Az első sorok után két koccanást hallott az ablakon". |
|
 H
Halálos fertőzés titka.
Unokatestvérem élemedett kora ellenére életvidám, fiatalos külsejű asszony volt. Sűrű, göndör hajkoronája, ránctalan arca, karcsú termete, fürge járása alapján koránál jóval fiatalabbnak tűnt.
Miért halt meg hirtelen,nem ismert ok miatt? |
|
 M
"- Isten éltessen, Ibi. Ezt küldte neked ajándékba a kedvenc oroszlánod – mondta és büszkén felmutatta jobb karját, amelyen egy dupla karmolás volt látható. Rajta a vér még alig alvadt meg". |
|
 M
Alacsony emberke volt, nap égette, erősen barázdált arcú, hosszú fehér szakállánál csak haja volt ápolatlanabb.
Csoszogott, mert cipőmaradványai több számmal nagyobbak voltak lábánál, földig érő viharkabátja sem volt jobb állapotban.
történet |
|
 M
Este hétkor még beszélt a fiával telefonon. Az utóbbi két évben szinte szertartássá vált, hogy hét órakor felhívta a fiát. Ő maga a nyolcvanhoz közeledett, négyféle betegséget kellett kordában tartania, a fia pedig egyre gyengült.
Ezzel tizenhat évet élt??! Egy átlagember jó ha hat hónapot kibírja. |
|
 M
Télen a verebek ugyanúgy érkeztek a madáretetőkre éhüket csillapítani, ahogy a cinkék, meggyvágók, tengelicek, zöldikék, míg a vadgalambok az etetőkből a földre lehullott napraforgómagokat csipegették szorgalmasan.
Gyilkos verebek, avagy fiókák nélkül maradt cinkepár. |
|
 V
MŰTÉTRE VÁRÁS NAPLEMENTÉBEN. Életem 10 év összefoglalója.
Talán 10 évet is összefoglalhatok, ami már nem a fiatalságé, 74-84-ig. Egyre erőteljesebben érzem a leépülést, de azért nem könnyen adom meg magam. Ehhez az állandó sikerek is hozzá járulnak, hála az Urnak és a jóakaró Kollégáknak, na és, a tapsos közönségnek. |
|
 M
Az elhanyagolt- gazos kertben derékig ért a csalán. Elkorhadt kerítésén, bárhol- bárki bemehetett, de senki nem akart ebbe a különös kertbe belépni.
Magában a látványban volt valami visszataszító, és a kert felett, olyan különös szag terjengett,
TÖRTÉNET |
|
 M
Sok szerelmes regényt olvastam, de az érzést nem ismertem. A világháború utolsó éveiben családunkkal falura menekültünk, a falu bábájánál laktunk albérletben. Az egyik szomszéd házban lakott az a fiú, akinek én voltam első nagy szerelme.
a fiúról, akinek én voltam az első szerelme |
|
 M
Közel az idei húsvéti ünnepkör. Emlékeimben – álmatlan éjszakai órákon – gyakran, mostanában is felrémlik a 74 évvel korábbi húsvéti ünnep, ami a BÉKÉT hozta el a második világháború hatévnyi romboló, öldöklő pusztítása után hazánknak.
emlékezés a II. világháborút lezáró napokra |
|
 V
Tanúságtétel
- Isten, ha vagy fenn az égben, akkor mentsd meg a testvéremet a haláltól! Ha nem hal meg, akkor elhiszem, hogy létezel! |
|
 V
Állapot
Persze hallotta ő változatlanul a zajt de elsiklott felette, nem jutott el tudatáig. Hiába ostromolta idegrendszerét a hang, nem tudta sanyargatni. Hónapok teltek el mire észrevette a zaj közelebb kúszott hozzá, érezhetően erősödött. |
|
 V
80 ÉV NAGY IDŐ
Az életem olyan, mint ha adventi kalendáriumok sorozata lenne, melyeknek minden utolsó ablakában, egy-egy lezáruló életesemény – érettségi, diploma, házasság, gyermekem születése stb. – állna. Most, amikor kinyitottam az utolsót, egy 80-ast láttam benne |
|
 M
Kedves jó Anyeginem.
Én itten vagyok ebbe, dácsába, aminek szépségét maga is ismeri, ami nem is egy igazi dácsa, hanem egy nemesi udvarház. Jelenleg elég nehezen írok, mert közben Fjodor Fjodorovicsot tolom egy talicskán a rózsaligasban,
Levél |
|
 V
történet
Hát igazán nem tudom, hogy a várakozással teli győzelmi ének mikor válik asztmatikus lihegéssé. Mikor hal el a dalban a vágy és remény, hogyan lesz a hogyan továbbot illetően.
Mikor sorvadnak el a tündérmesék, felváltva helyüket a realitás szürke- lélektelen arca, üveges tekintetével mélyen föléd hajolva, szemeidbe folyva eltűnteti azok csillogását, elpusztítva a holnapba vetett reményeidet. |
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
