|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Szemet szemért, fogat fogért elv
itatja át a nemzetünket,
kibékülésre nincs esélye
acsarkodó tekinteteknek, |
|
 Gy.
Rám tört a hiányod, Eliza,
Lelkemnek Te vagy gondolata…
Gyújtok is egy mécsest
És úgy, mint egy ’végest’. |
|
 H
Volt egy ember, ebe – meg a macska,
S ház, mit kőből épített magasra.
„Ha e házat kint s bent megóvjátok,
Vélem otthont, közöst itt találtok!” |
|
 Gy.
Ha int feléd, erényeit sorold,
utána hátba ver, kitüntetést ad,
fehérre vált a lelked és a folt
eloszlik ím, e parttalan mocsárban. |
|
 Gy.
"Száz mértföld most szomszéd,barát,
Nem is tudom van-é még ember"
ki elmerülne velem a háborgó tengerek alá
hogy eggyütt keressük hol lakik az Isten |
|
 Gy.
Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet…
Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet…
Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat…
Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat! |
|
 Gy.
Óh, ne törj palló, te remegsz!
Óh, várj szikla, te fenyegetsz!
Világ, ne legyen véged, ég várj még,
Ej, bár kedvesemnél lennék. |
|
 Gy.
Eső szitál az őszutói tájon,
borong az ég, a fellegekbe bújt
a Nap, talán, hogy újra ránk találjon,
ha majd a jéghideg világa múlt. |
|
 Gy.
Télapóka! Gyere, a fasorról látszik, ez a mi utcánk.
Ha nem vóna télapó nap, ilyen magas lázban nem vónánk! |
|
 H
Ó, Te szerelem,
Ha elhagysz, kardba dőlök.
Kinéz… milyen sors? |
|
 Gy.
Végre itt vagy! Pelyhekben szálldosol, mint régen...
Ó, de jó! Ugye maradsz még, drága édenkert?
Hullj, csak hullj, légy csak vaskos, lenyűgöző dunna,
s legalább vízkeresztig pihenj szép hótenger! |
|
 Gy.
Mennyi ránc mennyi torz vonás
ül már az arcomon
ismét a karácsony fénye közelít |
|
 Gy.
A tél közelg, a kerteken
az ősz deret varázsol,
a fáknak ága meztelen,
szelekre sajgva táncol, |
|
 Gy.
Hol vagy most elveszett szavam...
terólad, ki a múlt felé?
Te karcsú nő, megzavarodott,
milyen másodpercet törsz össze, |
|
 H
Valóra vált egy régi álmom,
bár, kicsit későn, de nem baj az!
Szívemben most is lázas nyár van,
pedig a tél már kinn havaz. |
|
 Gy.
Kis virág volt csinos-finom
Napfényben kinyílt liliom,
Ő egy fiatal lepke volt
Ki kis virágokon tombolt. |
|
 Gy.
felöltözöm megint neked,
miként legénykoromban újra,
ma gyöngyvirágot is szedek
mezőn az új találkozóra. |
|
 Gy.
Fegyverzaj veszélyesen ropog a kék ég alatt, jó lenne csend, legalább egy falat!
Éppen emeletes épület omlik le, emberek kiáltoznak itt temetett be…
Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, vajh’ mennyien fekszenek a sírhalmok alatt? |
|
 H
Csalogány az ágon.
Zengjen a magánynak,
Én dalolni vágyom
Az egész világnak — |
|
 H
Dérfüggöny csillan, lágyan ring a didergő erdőn,
vicsorgó fogakkal acsarkodik mezőn a szél.
De látod amott? Pihe- puha hó hull az égből...
hogy ragyog! Végre megérkezett a szépséges tél. |
|
 H
A múlt a mára alkonyult,
akárha volna néma pult
a sarki kocsma mélyén,
a cimborák ma már oda, |
|
 H
Nos Télapó mikor… jössz-e már?
Hamar eltelik e pár nap már! |
|
 H
Tétova álmaimon kacagó, gyülevész renegátok,
már fenemód a bögyömbe kerültök e balgatag éjen,
lelkeitek feketéllve, akárha zuhogna az átok,
úgy nehezednek e tájra. Ki szólana, mást ne reméljen, |
|
 H
Néha visszajön egy időre az ősz,
megfésül, és derűsen megcirógat...
De nézd, búcsúzik! Most azonban végleg,
ám még dalra fakasztja a rigókat. |
|
 H
A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett. |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
