|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Izzó, vörös fahasábok,
Rajtuk képek sora fut
Jövőmről, mi örömet hoz,
De lehet, hogy mélabút.
|
|
Sok kincset viszek majd magammal,
nincs többé vissza, vagy hátraarc,
mögöttem múltam a magas fal,
értelmét vesztette már a harc.
|
|
Támasz volt mindig két karod,
s biztató, kedves, szép szavad,
szabadon, szívből írhatok,
tollamból ékes vers fakad. |
|
Hajunk fehér, fogunk hamis,
szemüveget látni, hordunk,
arcunk ráncos, bőrünk löttyedt,
térdünk fáj, de mégse morgunk.
|
|
Ébredj fel ember s lásd a világod,
parányi vagy te a hatalmas valósághoz !
S az időben is csak nyomod le teheted,
így add az élet is esélyt te neked! |
|
Majd hálok nálad,
ha jő az éj,
s mi tudok lenni,
leszek, ne félj!
|
|
Te vagy az ötödik évszak,
nem vagy bejegyezve egyetlen naptárban sem,
a lelked kívül van bármelyik időn,
a köztünk lévő szerelemnek fogalma sincs
|
|
Érezd, hatalmad feletti Úr vagy
Szerelmed elkisér képzelet szárnyán,
együtt az örök boldogság,szép fantáziáján.
|
|
| Megállíthatatlan hévvel
csókolnám le rólad a gondokat,
mint hervadt virágszirmok
a viharban, hullanának a végtelenbe,
|
|
Az egér a sajttal jóllakott.
A vendégeknek volt az ott
az asztalon, a hús fölött.
Egy porcelán tálka eltörött |
|
álmodtam töviseket málnát
forradalmat s légitámadásról
felriaszt századrésznyi ármány
ha tudnám múltat vagy jövőt másol |
|
A nő: „Ha nyolcvanöt leszek majd egykoron,
Kezdem elhagyni kedvenc papucsom,
A kenyeret már áztatom levesbe,
Sálat kötök, nem nézve hosszúságot |
|
Valahol a nagy világban,nem tudom
hogy merre már,élt egy király olyan
gazdag,övé volt a legnagyobb vár.
|
|
Utaztam a vonaton,
nagyon fáradt voltam,
kiültem a peronra,
s már haza gondoltam. |
|
Korán letört lombok,jajt susognak,
Gyenge hajtásuk fiatal kornak.
Incselkednek kéjek kezdetével,
Kiváncsiságuk beteltével.
|
|
Bús a magyar,az volt mindég
Mióta elvették az örökségét.
Megváltoztatták az ősi hitét
Szokásaikat,mindenükét.
|
|
Ha elmész,fájni fog az emlék,
amikben boldoggá tettél.
Nézz vissza egy pillantra,
Könnyeimben evezhetsz vissza.
|
|
A tavasztól mindig megbolondulok!
Felemel, leejt, kidob, behúz, megbánt, visszanevet,
S mikor parttalan lesz a minden kontúr, és az egyensúly mi belső,
|
|
Volt egyszer egy leányzó,
Pesten lakott szegény.
Ártatlannak játszotta magát
a szerelmek mezején.
|
|
Új életem,nem lesz a régi,
megtanulok én is, felejteni !
azokat,kiket úgy szerettem,
úgy teszek ,sohasem ismertem!
|
|
Zord hidegben bandukol a gondolat,
néz fel az égre,vár szebb napokat.
Napsugár jelezte,tavasz nem messze,
rügyek pattognak fáknak örömére.
|
|
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is.
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilatus lelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ez istenverte föld,
|
|
Miért is szeretlek, álmodozó nő,
aki úgy rámtekeredik, mint füst, mint szőlő
mellkasom körül és a halántékaim körül,
mindig zsenge, mindig hullámzó? |
|
Úszik a víz a légben,
A halál leselkedik minden lépten.
Krokodilok,százféle kígyók,
Soha nem látott |
|
megszelídítem az unikornisokat
az elveszett négyzetben,
felteszem a gyűszűt középső újamra
és olvasok a tenyeredben.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
