|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 Gy-
A híg agyak között sosem fogan meg,
csupán kiebrudalva lődörög,
s e gyűlölet gyötörte rettenetnek
magát eladva fojtja szürke köd. |
|
 Gy.
Az embernek feje, esze,
gondolkodni lehet vele.
Beszédre alkalmas nyelve,
alkotásra ügyes keze. |
|
 Gy.
Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs… |
|
 V
Itt vagy újra, drága Napom,
ablak nélkül éltem vakon,
szemem tág volt, mégse láttam,
haljak bele, azt kívántam.
|
|
 V
Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy. |
|
 V
A fák fölött a fellegek,
amint az égi permetet
terítik egyre szét a tájra,
Napot takarva omlanak |
|
 V
„Szeretlek, te kicsi lány!”,
Mondta Fény-fi, de az Árny,
A lány rövidült nappal, bánatára;
Este Fény-fi, hogy halott, |
|
 V
Ne írd, hogy vége,
ezt nem hiszem én,
nappal nem csókolsz,
de az álmod enyém. |
|
 V
Naponta halmozódnak az intő jelek, torlódnak a semmibe vett üzenetek…
Terjed a halál a frontokon és nincsen már, ki csodálkozzon halott katonákon.
A föld is tudja és már csak rengést meg nagy árvizet szül, kínjában csak jól kikészül. |
|
 H
Így lettünk teremtve,
gondolataink éltetnek minket
örökre....... |
|
 Gy.
Hullámai közé hullva
Ismét csillag játszadoz,
S szerelméről néki újra
Titkos csónak áradoz, |
|
 Gy.
Bizony sírva tapasztalom, szétesőben a világ, már megkezdték tortúrát.
Már csak szankciók és háború, ember lelkét színültig telíti a ború…
Jelenleg gonoszság az úr, ezzel telített emberiség, hiszik, ez bravúr! |
|
 Gy.
Hiszen kinyílt virágait nem oly rég
a fagy keserve úgy orozta el,
hogy ágait tarolva verte zord jég,
idén gyümölcsre rajta semmi jel. |
|
 Gy.
És felriadok, de a hang már
hallgat, akár odakint Ukrajna mezőin a holtak.
Eltüntél.
S ez az ősz se hozott hírt rólad. |
|
 Gy.
Sorsom hajóján végig utaztam életem tengerén,
partra dobott egy hullám a végzet szigetén.
Emlékeim áratadata ömlik agysejtjeimre,
Röpke boldogságok,: hivatás, munka, családi élmények,
|
|
 H
Virágaimra rásütött delén a Nap,
s az átmelengető kegyelmi pillanat
remegve, áthatón ölelt ma engem át,
a szívemen talált a kerti fák alatt. |
|
 H
A költő s a sorsharag
Egy anyaméhből született;
Ikertestvérek voltak ők,
Együtt bolygák az életet. |
|
 H
Én szavaim hazudnak Meli?
Tetteim azt súgják: igazi.
Őrülten, csak vágylak,
Elhagytál… imádlak. |
|
 H
A tarajos sokadszor szólt;
A hangja bátran, konokul száll;
Az égen már kihunyt a hold,
S az ár piros lett Boszporusznál. |
|
 H
Csavargó, apró, vad szelek
görbe ágain a fáknak
tollas kis mohát
cibálnak... |
|
 H
Ma fellegek vonulnak át az égen,
alant borongva csordogál a lét,
felette hív az enciánja kéken,
hiába, érzem én, repülni kék. |
|
 H
Csak nézd, a szép liget hogy zöldell,
Míg nap hevíti szerfölött,
S a szellő mily gyöngéd erővel
Kering az ágak s lomb között! |
|
 H
Nincs már mamám,
Papám,
Van unokám… |
|
 H
Itthon vagyok, haza jöttem,
Üdvözöllek szülőföldem;
Mely után e szív sóvárgott,
Láthatom már rónaságod, |
|
 H
A május ontja illatát,
körötte mind az orgonák
kibontva lengenek,
a szél a parti fák között |
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
