|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Paraszt ember a teli zsákját,
malomba vitte, hogy megdarálják,
megpihenni, azt le tevé
érett búza tábla mellé, – |
|
 Gy.
De hát a hű vitézi sors kemény,
nem ad csupán megannyi mord csatát,
közötte bárha csillanó remény,
gyakorta rút halál felé csap át. |
|
 H
Minden csillog.
A fertőtlenített csempéken csúszkál a fény.
Halk hangok a távolból: csipogás, ketyegés, sípolás.
Leválasztott kabin:
|
|
 H
Beléd harapnak akkor is,
ha már halott leszel,
a kény olyankor is hamis,
de vígan énekel, |
|
 H
Nem is küldött üzenetet a tél,
Pedig tudta, hogy ember tőle fél.
Hideg előre jött… ez már a tél? |
|
 Gy.
Minden Erzsikétől ma még bocsánatot kérek
félreértések elől most csendesen kitérek,
igaz, soknak a számára már nem sokat érek
de a bőrömbe ma már, lassan bele sem férek. |
|
 Gy.
A rozsdabarna parti fák az őszben
a szélre ritkuló ruhájukat
vetik magányosan, de ismerősen
keresve járható egérutat |
|
 Gy.
A szeretet és a gyűlölet állandóan-keményen versenyez egymással,
Mert mindkettő győzni akar, de a belátásnak híján vannak!
A szeretet és gyűlölet is azt hiszi, hogy ő segítőkész a másikkal |
|
 Gy.
A nincstelen királyaként
tekint feléd ma még,
rajong, nem érzi át a kényt,
amely belőled ég, |
|
 Gy.
Szerelem és fájdalom egyek, és ehhez meg ketten kellenek.
Szerelemnek örvendezni nem fáj, de majd később lesz akadály. |
|
 Gy.
Nyisd ki magad, hogy elolvashasd a csodát,
Együtt minket elítélni – ez a megmunkálás,
És szót szó mellé raksz,
Te korlátolt, ki vagyok én? |
|
 H
Még most is, még mindig, pedig már nincsen,
őrizem mégis értékes kincsem,
amit te adtál - ragyog az égbolt -,
még most is, még mindig, pedig már rég volt. |
|
 H
Ha lelkemnek nyugtalan-lobogó mécsét,
Mind a két szememet egészen kioltod:
Akkor is, éjben is,
Vakon is, örökké Teérted sikoltok ! |
|
 H
A parti fények elfakulva múlnak,
amint hajónk az óceánba fut,
a lelkeinkben él csupán a holnap,
vajon belőle még nekünk kijut? |
|
 H
Általam hiányolt Beatrix,
Hová lettél? Volt ez… egy anzix?
Belőled villanás
Kevés volt… [lázongás!] |
|
 H
és ki is mered mondani azt,
mikor a hited nem vakít el,józanul
tudod bírálni az ellenkező oldalt. |
|
 Gy.
Áll a nap fenn, áll a felhő,
Nem jön fecske, nincs egy szellő,
A víz nem látszik hogy folyna,
Isten mintha bóbiskolna. |
|
 Gy.
Te felriadva rántanád a kardod,
de hát nagyon nem így megy ez ma már,
rövid rakéta füttye jelzi csak, hogy
közelg feléd a vágtató halál. |
|
 Gy.
E szép kapcsolat nem a miénk,
Pedig ketten, úgy szerethetnénk…
Karjaid, szemeid,
Hallanám lépteid. |
|
 Gy.
Tűz, melegíts, ne égess
Égő sebet szivemre;
Nap, ne vakíts, világíts,
Nem nézek a szemedbe. |
|
 Gy.
Az őszi köd szitál szürke tájra,
a hervadó világ alatta sír,
az éjszakára vár, habár hiába,
a lelke fáj, aludni úgyse bír. |
|
 Gy.
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben.
Huh!! De sokszor fohászkodunk életünkben…
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben. |
|
 H
Menjünk el mindketten szénát gyűjteni
És a nap tüze villogjon a kaszában,
Időnként hátra maradok,
Hogy téged hátulról is nézzelek. |
|
 Gy.
Nem a dicső hadvezért zengem,
Ki tervezte a háborút,
Kinek nevét örök hír őrzi,
Kitől a világ lángra gyúlt. |
|
 Gy.
Eső szitál az ég gomolyködére,
a szürke tájra méla csend borul,
a fellegek mögül hiába néz le
a Nap, hiszen csupán a könnye hull. |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
