|
Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Kézbe csaljuk az égről
A holdat, – kedves lény!
Ha ment – nem is volt végül,
S nem voltam szintúgy én. |
|
M
Zúgó villamos, vagy erdő csengő csendje,
halkuló morajlás, izgő-mozgó helye.
Ott alszol békében, erdők szép tündére,
elrejtve előlem, minden kincsed fénye. |
|
Sz
Lélekben a Tiéd vagyok,
ha akarod, ott maradhatok,
szépeket súgok majd Neked,
őrzöm szép szerelmedet...
|
|
Sz
Öregen már rég, a fájdalom amorffá tette a lelkemet,
És így kedvetlenül járom az életutam.
Ez, az áldatlan állapot, nagyon befolyásolja eszemet.
|
|
Sz
Petike, már nemsokára
három hónapos lesz,
szép fejlett baba.
|
|
M
Dicső alakja testet ölt
Száz márványban és ércben
És él, mig magyar az a föld,
Kossuth egy nép szivében ! |
|
M
S ahogyan az évek gyűltek szépen, sorba,
s telt a kincseskamrám feneketlen gyomra,
úgy lett büszkeségem, csorbafülű bögre,
s nem vágytam már olcsó, talmi örömökre! |
|
M
Hallgatom némán az éji csendben
egy hegedű sír fájdalmasan fel!
Olyan szépséges,annyira megható
összeszorul szívem,ez nekem való! |
|
Sz
Szeretném ismét hallani szépen csengő hangod,
Nemcsak olvasni a papírra írt gondolatod.
Gyönyörűbb, mint amikor ujjad pengeti lantod.
|
|
Sz
Fehér és fekete,
színtelennek mondott alapszínek,
egymást kiegészítők, ellentétesek.
Fehéren fekete, feketén fehér,
|
|
M
A vak végzetet, mi biz' nem látjuk,
De ő vakságban is lát minket.
Ha, baj van, nem tudjuk, mit csináljunk, |
|
M
Ő csak egy fa volt, szívós, mint a szikla,
legalábbis eddig azt hittem.
Hegyes tüskékkel vértezte fel magát,
vigyáztam, nehogy megérintsem. |
|
M
Mesék az est partján néked,
te szomorú, nyájas nő...
milyen boldog az a hattyú ott a távolban,
ez a szőlő évszaka, tökéletes, termékeny ő. |
|
M
Valami más lett, valami nem jó, így ezen ismeretlen híján,
S ettől most olyan butának érezhetem csak magam,
Hiszen végig itt volt közönyöm árnyékában árván,
De én nem is tudtam róla, mígnem veszni hagytam, |
|
Sz
Őrtüzet gyújt fel a légi pagony,
oldozott szóból kihallik a csend,
s ha tél dere jő a csuszka havon,
megzabolázva, de pirkad a rend.
|
|
Sz
Eljött a november, nincsen meleg nála,
zsebében fagypontok, változékony idő...
van, hogy tavaszias, gyakori az eső,
egy kis napsütésért valódi a hála.
|
|
Sz
Lombsátor, könnyed
Kelmeként, erdő fölött.
Ködös hajnalok.
|
|
Sz
Csak előre nézz,
múltad hagyd magad után.
Vár a szebb jövő.
|
|
Sz
Éjféli tündér, hozz csillogó álmot,
szívembe békét, szerelmet, jóságot!
Aludjak az éjjel, nyugodtan és jól!
vigyázz álmaimra, kristálytiszta mámor.
|
|
Sz
Kiszámíthatatlan az idő,
Az évek egymás után mennek
Kaszás szabadon arat,viszi
A drága lelkeket.
|
|
Sz
Hóviharban vánszorogva
éhezve, fázva, vacogva
a hajléktalan otthonba
|
|
Sz
Volt egyszer egy malacka,
éhes lett a pocakja,
nem vágyódott verébre,
meghívtam hát ebédre.
|
|
Sz
Belaktad az égi hont -
hogy lehet ott élni, mondd,
kinek, hol az otthona?
|
|
Sz
Ferde fénysávban táncoló
apró porszemek előttem,
enyésző emlékek sora,
avult tegnapok mögöttem.
|
|
Sz
Már vörösödnek levelei,
de szépséges lila gömbjei,
ekkor ámulatba ejtőek,
engem írásra késztetőek.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek, Mária napja van. Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|