|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Mesék az est partján néked,
te szomorú, nyájas nő...
milyen boldog az a hattyú ott a távolban,
ez a szőlő évszaka, tökéletes, termékeny ő. |
|
 M
Valami más lett, valami nem jó, így ezen ismeretlen híján,
S ettől most olyan butának érezhetem csak magam,
Hiszen végig itt volt közönyöm árnyékában árván,
De én nem is tudtam róla, mígnem veszni hagytam, |
|
 Sz
Őrtüzet gyújt fel a légi pagony,
oldozott szóból kihallik a csend,
s ha tél dere jő a csuszka havon,
megzabolázva, de pirkad a rend.
|
|
 Sz
Eljött a november, nincsen meleg nála,
zsebében fagypontok, változékony idő...
van, hogy tavaszias, gyakori az eső,
egy kis napsütésért valódi a hála.
|
|
 Sz
Lombsátor, könnyed
Kelmeként, erdő fölött.
Ködös hajnalok.
|
|
 Sz
Csak előre nézz,
múltad hagyd magad után.
Vár a szebb jövő.
|
|
 Sz
Éjféli tündér, hozz csillogó álmot,
szívembe békét, szerelmet, jóságot!
Aludjak az éjjel, nyugodtan és jól!
vigyázz álmaimra, kristálytiszta mámor.
|
|
 Sz
Kiszámíthatatlan az idő,
Az évek egymás után mennek
Kaszás szabadon arat,viszi
A drága lelkeket.
|
|
 Sz
Hóviharban vánszorogva
éhezve, fázva, vacogva
a hajléktalan otthonba
|
|
 Sz
Volt egyszer egy malacka,
éhes lett a pocakja,
nem vágyódott verébre,
meghívtam hát ebédre.
|
|
 Sz
Belaktad az égi hont -
hogy lehet ott élni, mondd,
kinek, hol az otthona?
|
|
 Sz
Ferde fénysávban táncoló
apró porszemek előttem,
enyésző emlékek sora,
avult tegnapok mögöttem.
|
|
 Sz
Már vörösödnek levelei,
de szépséges lila gömbjei,
ekkor ámulatba ejtőek,
engem írásra késztetőek.
|
|
 Sz
Még, örülhetek az ősznek,
Pörgő, hulló leveleknek,
Még örülök, de olykor fáj,
Nem virul már a határ!
|
|
 Sz
Ha én bibe lennék lila ruhám rózsaszín
szalaggal átkötném, meleg tavaszi fényben
fehér rokokóm az ünneplő lenne,
szépsége kedvesem ölében remegne,
|
|
 Sz
Lassan tönkreteszünk magunk körül
mindent, pedig állandóan kutatjuk
a természetet. Csodát keressük,
baktériumokat analizáljuk.
|
|
 Sz
Voltak az életben élvezetes percek, órák,
Ezekre emlékszem, olyanok, mint régi ódák…
A csendben lenyugodott gondolataim, mélák…
|
|
 Sz
Az intelligens hallgatás sokszor a figyelést feltételezi,
Nem kell folyton beszélni, az vitát generál…
Egy „jó” hallgatás lehet a kommunikációban biz' érdemi,
|
|
 Sz
Milyen titokzatos, bölcs ez az Univerzum,
s mily parányiak, apró porszemek vagyunk benne!
Ég is nekünk ragyog, mi számunkra az ópium,
most némán elgondolkodom: Mennyi titkot rejthet!
|
|
 Sz
Rohan az idő,
elmúltak a szép őszi
Kegyeleti ünnepek is,
a Teremtő, csodaszép időt adott.
|
|
 Sz
Macskaköveken hangtalanok lépteim,
néha töri csak meg elszáradt levelek
roppanása lábam alatt; szél kapja fel
s repíti körbe-körbe pörgő szárnyain.
|
|
 Sz
Gyújtsál fényességet, szeretetnek lángja,
napsütésben eljött, szerelmünk záloga!
Forró tavasz jön, a rideg tél után,
kőkemény szívem is, felolvad ma talán...
|
|
 Sz
mikor két szempár találkozik.
Ez történt velem a minap
mikor egy hölgy szeme
rám tapadt.
|
|
 Sz
Halottak napján hívő emberekkel
virágcsokorral kezükben, telve temető,
nem mindegyiknél ugyanaz az oka,
hogy a mai nap, a temetőbe kimegy ő.
|
|
 Sz
Emléked lelkemben halvány árnyék,
nem voltam más neked, csak egy játék.
Akár egy labda, messze elgurult,
|
|
|
|
Ma 2025. június 09. hétfő,
Félix napja van.
Holnap Margit, Gréta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
