|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Rám emelte két szemét -
fényt kerestem s nem lelém,
kopogott a szürkeség.
|
|
 Sz
Sírodnál ülök,
Nyugalomban, csend ölel.
Emlék, felbuzdul.
|
|
 Sz
Elmulasztott pillanatok,
Rátok hiába gondolok,
Beszélnünk kellett volna még,
Hiszen, nem találkoztunk rég!
|
|
 Sz
Zavar a zaj,
zaklatottan hallgatom,
akár sírás, akár kacaj,
elátkozom.
|
|
 Sz
Lassan árnyék dereng
utam is messze vezet
tűnődöm időtlen időn
szerelemről álmodón
|
|
 Sz
A telihold látványa,
mint a kígyó
delejes tekintete
megbabonázott.
|
|
 M
Hajnalban furcsa, csak egy csillag ragyog.
ő az, ki magányos, és nagyon elhagyatott. |
|
 M
Az idő vasfoga lelkembe markolt régen,
Nem lehettem boldog lazázások hevében,
De angyali csókod felkorbácsolta lelkemben a vágyat,
Hogy együtt avathassuk a gyönyörű ágyat… |
|
 Sz
Kiöltözünk ünneplőbe,
megyünk a Temetőbe.
Szeretteink várnak ránk.
|
|
 Sz
Emlékeink néha sajoghatnak,
mint kegyetlen, pusztító méreg,
melytől évtizedek múltán is
csak nő a kietlen kéreg
|
|
 Sz
Ó, Euterpé pompás díszben sugárzol,
látom az őszi tájban tekinteted.
Hallod, hogy a szívem, mint a dob dübörög,
szélvihar táncában csodállak téged!
|
|
 Sz
Haja oly sima volt, mint a nyári szellő,
szeme is ragyogott, mint a fényes felhő.
Amikor az Égen ezer csillag ragyog,
akkor hozta nekem, a ragyogó kis álmot.
|
|
 Sz
Csak nézek, hallgatok
tegnapra gondolok
Az elszaladt, furcsa,
szeszélyes nyárra
|
|
 Gy.
Az erdőn duzzad az avar,
alá búvik az élet,
a lélegzet új színt akar,
és bő álmot a fénynek. |
|
 M
Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget.
Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet. |
|
 M
A nyár virító színeit
az őszi esők fakóra festik,
a táj öregszik. |
|
 M
Küzdeni akarok, küzdeni érted,
Egészen addig ,amíg megérted,
Egymásnak rendelt minket a sors,
Hiába csipős néha mint a bors. |
|
 M
Az orfeumba minden este eljárt,
hisz más használta otthon a diványt,
ott csókdosta a lányok kisztihandját;
a többségüktől többet sem kívánt. |
|
 M
Sodronyos dívány, Epeda-rugós.
Ha felhajtod, visszhangzik lezárás után.
Süppedős ágy rózsaszirmokkal-illatozón. |
|
 Sz
Táncolt a szélben, öröme szárnyalt,
s fülébe búgva vadtüzű vágydalt
Szélúrfi, akkor csak neki fújta,
lelkének ő volt szomjoltó kútja.
|
|
 Sz
Milyen szépséges lett a rőt- bronz erdő
erről susognak édesen a fák.
Ősz illatot lehel a futó felhő
korhadt fát vágnak az agg nagyapák.
|
|
 Sz
Hófehér karácsony, várunk téged nagyon,
évek óta már, hogy nem jössz erre NAGYON!
Jó lenne, ha idén, leesne a hó,
és szívünk kristálya most, lehetne csillogó!
|
|
 Sz
De jöhet, ha ideér, nincs tovább csak egy utazás,
Mint, egy régi ismerős. Akinek lesz megbocsátás?
És egy fázós hajnalon tiedé lesz a megnyugvás.
|
|
 Sz
Lelkem darabjait szétszórtam e világban,
testem hiába van selyemben, bársonyban...
lélek nélkül a létezés fabatkát sem ér,
|
|
 Sz
"Neonok közt feljött a hold"-sápadt karéj.
Csillagcsapat fényesedik, utakra tér.
Éj sötétjét ráncba szedik. Szenderedne
|
|
|
|
Ma 2025. június 10. kedd,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
