|
Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sz
Színeket láthattál, és sok gyertya fényét,
rigók és pacsirták, vidám nevetését.
Kristályoknak fényes, csendes ragyogását,
álmaink csillogó, megvalósulását!
|
|
Sz
Emlékezés virágait
sziromlevélként hordja szét.
Csonkig égett gyertyatövek,
viaszkönnye hantra dermed.
|
|
Sz
szeretni foglak mindörökké.
Árván, egyedül őrizni fogom
mindhármatok emlékét
amíg a szívem dobog.
|
|
Sz
Szél bukdácsol a sírok között,
megpihen egy percre, áldoz a csendnek...
szökellve kap fel újabb levélcsomót,
színes levelek forognak-peregnek,
|
|
Sz
Őrizünk téged drága, jó, apám!
Csillagként ragyogsz fenn az ég taván,
négy éve lesz, hogy nem vagy itt velünk,
már csak a fényed tündököl nekünk.
|
|
Sz
Hatalmas fal vette körül a vár épületet,
Hol szerelmes szive sokat szenvedett
Szivét adta könnyelműen Hamletnek ki
Nem adott neki mást csak üres igéretet
|
|
Sz
Jöjj el értem drága, tisztaságos fény,
tisztítsd meg a lelkem, halovány remény.
Repítsd a fellegekbe, álmaink vágyait,
hogy kincseket találjunk, s kedvesünk álmait.
|
|
Sz
Nehéz ,szívemet őszintén kitárni
Nehéz,Téged nem karomba zárni
De nem nehéz igazán szeretni !
|
|
Sz
A halottak nem álmodnak,
álmunkban velünk mégis találkoznak.
Szellemalakban élnek, nem beszélnek,
túlvilági életükről nem mesélnek,
|
|
Sz
Én sohasem hittem,hogy egyszer majd
ezen a napon gondolok terád
Nem akkor, mikor kertemben nyílnak
a lila orgonák és ibolyák.
|
|
Sz
Szólnak a harangok, s itt vagyok, tudd, hogy már nem haragszok.
Hoztam gyertyát és virágot, érted szólnak ma harangok.
Sorsommal megbékéltem, megtanultam nélküled élni,
|
|
Sz
Bizton tovább élsz,
Én lelkemben… örökké.
Rád emlékezek…
|
|
Sz
Rám emelte két szemét -
fényt kerestem s nem lelém,
kopogott a szürkeség.
|
|
Sz
Sírodnál ülök,
Nyugalomban, csend ölel.
Emlék, felbuzdul.
|
|
Sz
Elmulasztott pillanatok,
Rátok hiába gondolok,
Beszélnünk kellett volna még,
Hiszen, nem találkoztunk rég!
|
|
Sz
Zavar a zaj,
zaklatottan hallgatom,
akár sírás, akár kacaj,
elátkozom.
|
|
Sz
Lassan árnyék dereng
utam is messze vezet
tűnődöm időtlen időn
szerelemről álmodón
|
|
Sz
A telihold látványa,
mint a kígyó
delejes tekintete
megbabonázott.
|
|
M
Hajnalban furcsa, csak egy csillag ragyog.
ő az, ki magányos, és nagyon elhagyatott. |
|
M
Az idő vasfoga lelkembe markolt régen,
Nem lehettem boldog lazázások hevében,
De angyali csókod felkorbácsolta lelkemben a vágyat,
Hogy együtt avathassuk a gyönyörű ágyat… |
|
Sz
Kiöltözünk ünneplőbe,
megyünk a Temetőbe.
Szeretteink várnak ránk.
|
|
Sz
Emlékeink néha sajoghatnak,
mint kegyetlen, pusztító méreg,
melytől évtizedek múltán is
csak nő a kietlen kéreg
|
|
Sz
Ó, Euterpé pompás díszben sugárzol,
látom az őszi tájban tekinteted.
Hallod, hogy a szívem, mint a dob dübörög,
szélvihar táncában csodállak téged!
|
|
Sz
Haja oly sima volt, mint a nyári szellő,
szeme is ragyogott, mint a fényes felhő.
Amikor az Égen ezer csillag ragyog,
akkor hozta nekem, a ragyogó kis álmot.
|
|
Sz
Csak nézek, hallgatok
tegnapra gondolok
Az elszaladt, furcsa,
szeszélyes nyárra
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek, Mária napja van. Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|