|
Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sz
Ebben a szimfóniában csak négy és fél akkord
zengi majd el a megkopott energiák szólamait.
Belesűrítve az akusztikus csendbe
|
|
Sz
Láttam a kertedet újra,
ismert ösvényein jártam,
hol a tavasz nem talált búra,
eltévedtünk abban a világban.
|
|
M
Vannak-e űrlények,
ha vannak, hol élnek?
Tudósok kutatják,
bizonyítani nem tudják. |
|
M
Sok idő telik el. Szemhéjam lassan
nyitni merem... s ó, istenem,
nem változott semmi - napsütés, szélcsend,
s egy lila lepke bizonyítja életem. |
|
M
mikor a zsengébb madártollak
e helyen még gyakrabban hulltak,
számolatlanul és keverve,
szabálytalan foltként leesve, |
|
M
Eltévedtem, nem jó helyen vagyok,
kis emberre nem néznek a nagyok.
Botladozom a verslábak között,
néhol vadhajtásokba ütközök. |
|
M
Tanultam repülni, mint a madár
Szívből szeretni, ha valaki vár
Kitárom szárnyaim egyre feljebb
Lelkem, mint galamb emelkedettebb |
|
M
Kérlek, a szívem erezd be.
Szállnak a felhők az égen
Messze, virágot lát a szemem
Nyár közeledtét várja szívem. |
|
M
Eskünk és egy papír
túl kevés ahhoz,
hogy boldoggá tegyen
e csillagtalan estén. |
|
M
Rongyos az ég, sötét az éj,
lassan felgyúl a hold, vígan ég,
még nincs tele csak egy karéj
mereven szemedbe néz, ah, éj! |
|
M
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekül is, fagy nekül* is
Lesóhajt az ágrúl. |
|
M
A bajok olyanok,
mint a bajnokok,
legyőzik a gyengét,
nevelik a zsengét, |
|
Sz
Türelemmel küzd az ember
S boldog soha nem lehet:
Izgalomban, siralomban
Tölti el az életet. |
|
Sz
Gyönyörű nap, felhőtlen kirándulás...
pipacsos tarka rét, kék ég, napsütés,
arcunkon üde szellőtánc-simogatás,
pihenő a fűben, érzik a bodzaérés...
|
|
Sz
Az ünnepek alatt
A kis nyuszi szaladt
Kölnivel kezében
Lányt locsolni szépen.
|
|
Sz
Okoska poloska
aludta plafonban,
sötétben éjszaka
leugrott az alvókra.
|
|
Sz
Egy kis szirom kivált az esti szélből,
búcsúzva a virágos barackágtól,
csak hullt, ki tudja, tán az égből,
s megpihent az ajtófélfámon.
|
|
M
Szálka a szemben tövis testem,
Lubickolok az ellenszenvben,
Majd megfojt, levegőt nem kapok,
Nem is baj ha belefulladok, |
|
M
Sötét kalapot öltött magára az este,
vadul pulzál megfáradt dobogó szívem.
Elmerengve gondolok rád, vén Hold, te beste,
segíts, hogy végső hitem el ne veszítsem |
|
M
Beköltözött egy asszony a szivemben
valamikor régen,gondolatunk együtt volt mindenben.
Hosszú úton jövünk,kéz a kézben
sokszor megpihentünk új irányt vettünk. |
|
M
Én szorosan fogtam a kezedet
te pedig oly könnyedén elengedted.
Így adtam át szívemet is
s darabokra törted. |
|
Sz
Percek, órák, napok és évek
kérdés nélkül vitték az életet,
maguk után hagyták az emlékeket.
|
|
Sz
Indulnom kell. Mintha csak
rám várna most az állomás,
repeső szívvel indulok, hisz
létrejön a találkozás.
|
|
M
Vigyázz rá, nehogy elveszítsd
azt, mit a sorsod néked ad,
tudnod kell, hogyha verset írsz,
s másokat szóval tettre bírsz, |
|
Sz
nagy fákon csicsereg
a madárgyerek sereg
nagy fára nem megyek
|
|
|
|
Ma 2025. június 18. szerda, Levente napja van. Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|