|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Emlékszem, rád gondoltam,
mikor hosszan bontakozó,
rakoncátlan hajamat fogtam,
s kontyba "hajtogattam".
|
|
 Sz
Márciusom, Te drágaság,
még egy nap és itt vagy már.
Jaj, de régen várlak már,
téged vár a sok virág,
|
|
 Sz
Eltűnt a hó a dombokról,
szellő lármázik mormolón,
madár füttyent, szeme ragyog,
könny olvad, mi belefagyott.
|
|
 Sz
Sok mindent láttam életembe
fehér lovat feketére festve.
Szép asszonyt imádva minden este,
napot a földön keresve.
|
|
 M
egy nyíló pillanat alatt
szétröpködik a madarak,
s a fűszálak közt szétterül,
búján és szemérmetlenül. |
|
 M
Nem érted, miért van ennyi igazságtalanság,
hiszen nincsen benne semmi logika.
Nem érted, miért nem világos másnak,
hogy ki a hunyó, vagy ki az áldozat. |
|
 M
Tótágast áll a világ,
gyökéren nyílik virág.
Közel van a messzeség,
beteg lett az egészség. |
|
 M
Tudnod kell, hogy a szavam mit ért
amikor könnyeztél mert sírtál
érted voltam, mondd, ugyan kiért
ott voltam nyomodban, ha hívtál... |
|
 Gy.
Csupán egy Bájos arc,
maga, nem istenít,
Csel csak, s dicséretért, nyilván,
kell néki más Csel is. |
|
 Gy.
Bimbózik a hóvirág,
bóbiskol a réti ibolya.
Lépdel lábnyoma után...
s már csitul zord idő sikolya. |
|
 V
A pillanatba dermed a pára,
valahol tóba pottyan egy aprócska ág,
elnémul minden a békavárba`,
s bókol előttem egy magányos virág... |
|
 M
nem félreérthető a megható
nem félreérthető a szeretet
nem a falon fekete sziluett
és – sajnos vagy nem – a képzelet |
|
 M
Sűrű erdő közepében
összehajolnak a fák,
az ágakon mókus ugrál,
fészket rak a sok madár. |
|
 Gy.
Huncut szél hamvas havat görget,
éhes róka fehér nyulat kerget.
Cseppnyi csóka csábosan csacsog,
míg a ravasz vörös szeme ragyog. |
|
 Gy.
Számolván boldogságomat,
se lennék boldogabb,
mint épp mikor nagyságától
szavam is Elakad, |
|
 Gy.
szíven lőttél és én hagytam,
őszinte szeretet,
azt hittem, hogy nálad laktam
játszott a képzelet...
|
|
 Sz
Egyszer elmegyek messzire,
s megkeresem a nagy folyót,
mely álmaimban hívogat lelkesen,
híva engem, mint átutazót.
|
|
 Sz
Szeretném a valóságot
Jó messzire elűzni,
Helyette az álomvilág
Mélyére menekülni!
|
|
 Sz
Tarka lepke libegett felettem,
könnyedsége félelmet kelt bennem.
Csodaszép pillangó sóhajként illanó,
napfényben villanó ,
|
|
 Sz
Kacér bibéd, túl skarlátvörös píron.
Fesztelen csalod kegyes önnön magad,
Tudat-hasadva harapdálod ajkad,
Ez önmegcsalatást vajh’ meddig bírod?
|
|
 Sz
Égen pirkad, ékesen beszél a csend...
Nézd, itt a földben új fűszál növöget!
Lásd, egy kicsit most elgyengültem, ahogy
néztem a friss bűvöletet....
|
|
 Gy.
Pünkösd volt, szívem telve,
naiv,vak szerelemmel,
nagy csokor rózsát vittem
édesemnek szívem minden
érzelmével. |
|
 Gy.
Nem haragszom, ugyan miért tenném...
találkoztunk, Te döntötted el!
Mit tennék, ha még mindig itt lennél?
Nem szerettél, most eszméltem fel! |
|
 Sz
Csigaházba bújva élem az életem,
kukucskálok néha ki megy el mellettem,
megszeppenek és hamar elhúzom a csíkom,
mert eltaposnának rögvest és azt nem bírom.
|
|
 Sz
Kertedben feslő orchidea-szirom.
Illatod érezve, forrong a vérem,
Előtör felajzott vad-bika énem,
Tágulnak az erek, s feszül az izom.
|
|
|
|
Ma 2025. június 21. szombat,
Alajos napja van.
Holnap Paulina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
