|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Pünkösdnek ékes rózsája
Szirmai szeretet lángja
Természet nagy ajándéka
|
|
 Sz
Szép reményű szavak révén
kerekasztal mellett nagy s jó
emberek taníthatják az életet,
|
|
 V
Szavammal édes, szelíd hangokat küldök feléd,
felháborgatja az éji órák csendjét, mi téged áhít,
asztalomon bús, pislogó gyertya, lassan leég,
hosszú álmom egy költeménnyé válik. |
|
 Sz
Emlékszel? Fagyöngy alatt álltunk,
s kedves, elegáns társaság tapsolt,
de nekünk nem volt ám fogalmunk,
a sok talp miért ugrált és táncolt...
|
|
 Sz
ha léptemet hallod
hátad mögött,
ne fordulj hátra,
már nem jövök.
|
|
 Sz
Keveset alszom, sűrűn ébredek,
még átkarol a régi kisgyerek,
de fáj a lábam, gyakran megelőz,
ő még a nyár, én már az öreg ősz.
|
|
 Sz
Éjjel akusztikus csillagmező úszott az égen
olyan hatalmas volt, mint a szárnyaló albatrosz.
Gyógyító energiát sugárzott a Föld népére,
egészséget, békét, hogy elért redős lábadhoz.
|
|
 Sz
Szobámban didereg a meleg,
a kulcslyukam is valamiért berekedt,
a múlt kopogtat befagyott ablakomon,
szobámba lépve, bő köpenyét tárta széjjel,
|
|
 Sz
Út menti házon látszik a magány,
rablóknak könnyű préda, -
ablakszárny,
|
|
 M
Most már látom,az idő csalóka volt nekem,
hosszú éveim eltüntek hirtelen.
Az évek száltak mint a percek,mi lesz velem
mire a végéhez érek ? |
|
 M
Vita helyett értsük, meg a szüleinket,
Megfáradt, betegek, fogjuk meg kezüket.
Ne nehezítsük meg, kevés éveiket,
Szeretet imája, vigye érzésünket. |
|
 Sz
Mert a fejem álmokkal van tele,
S mert a szívem talán hevesebben ver,
Az ágyadhoz lépve beléphetek e én,
A szerelmesek kertjébe?
|
|
 Sz
Ebben a szimfóniában csak négy és fél akkord
zengi majd el a megkopott energiák szólamait.
Belesűrítve az akusztikus csendbe
|
|
 Sz
Láttam a kertedet újra,
ismert ösvényein jártam,
hol a tavasz nem talált búra,
eltévedtünk abban a világban.
|
|
 M
Vannak-e űrlények,
ha vannak, hol élnek?
Tudósok kutatják,
bizonyítani nem tudják. |
|
 M
Sok idő telik el. Szemhéjam lassan
nyitni merem... s ó, istenem,
nem változott semmi - napsütés, szélcsend,
s egy lila lepke bizonyítja életem. |
|
 M
mikor a zsengébb madártollak
e helyen még gyakrabban hulltak,
számolatlanul és keverve,
szabálytalan foltként leesve, |
|
 M
Eltévedtem, nem jó helyen vagyok,
kis emberre nem néznek a nagyok.
Botladozom a verslábak között,
néhol vadhajtásokba ütközök. |
|
 M
Tanultam repülni, mint a madár
Szívből szeretni, ha valaki vár
Kitárom szárnyaim egyre feljebb
Lelkem, mint galamb emelkedettebb |
|
 M
Kérlek, a szívem erezd be.
Szállnak a felhők az égen
Messze, virágot lát a szemem
Nyár közeledtét várja szívem. |
|
 M
Eskünk és egy papír
túl kevés ahhoz,
hogy boldoggá tegyen
e csillagtalan estén. |
|
 M
Rongyos az ég, sötét az éj,
lassan felgyúl a hold, vígan ég,
még nincs tele csak egy karéj
mereven szemedbe néz, ah, éj! |
|
 M
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekül is, fagy nekül* is
Lesóhajt az ágrúl. |
|
 M
A bajok olyanok,
mint a bajnokok,
legyőzik a gyengét,
nevelik a zsengét, |
|
 Sz
Türelemmel küzd az ember
S boldog soha nem lehet:
Izgalomban, siralomban
Tölti el az életet. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
