|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Féltelek a napsugártól,
átfuthat rózsás arcodon,
szelíd, meleg csókjaiban
ilyenkor én is osztozom. |
|
 M
Csak ülök egy fának tövében,
kérges törzse töri a hátam,
feldereng még néhány emlékkép,
s a szívem mardossa ezernyi bánat. |
|
 M
A kandallóban nagy hasáb fák égtelk,
lángjaik csaptak fel az égnek.
Előtte hatalmas medvebőr terűlt,
aminek prémje a bőrön ingerült. |
|
 M
Melletted kedvesem,
geometria az életem.
Két kör a két világom,
való és álom. |
|
 M
Átszűrődik a napfény,
a vörös levelek között.
Puhán, féltőn lépkedek,
besüppedt lábnyomok mögött. |
|
 M
Csodálják tisztességemet;
A harmadik: hogy ezzel vágok
Elébe, hogyha szidnak mások;
A negyedik: így van reményem |
|
 H
Önkritika sokat ér. Mert,
magamat is leszidom én:
Először is nyerek nagyot
hogy én olyan szerény vagyok; |
|
 M
E világra nem költőként érkeztem,
talán verset írni nem is tudok.
A rímek szerkesztését későn kezdtem,
a költészetben járatos nem vagyok. |
|
 M
Ó, mily csodás, pazar látvány,
a hömpölygő "Fátyol" zuhatag!
Virgonc szellő játszik a hárfán,
Nézd, táncolnak a sugarak! |
|
 M
Néha jó csak ússz az árral, az se baj ha elsodor,
Összetört szíved talpra állhat, hogyha te is akarod,
A szeretet nem veszhet el, ott él mindenkiben,
A testedben s a lelkedben, s a sokat mondó semmiben. |
|
 V
Üres a papírlap mit
tágra nyílt szemekkel nézek,
azon gondolkodom
írnom kellene valamit, |
|
 M
Mert csak egynek kell szíve és
kegye;
Gyöngyként, kagylóba rejtve él
vele. |
|
 Sz
Hol hit, ott szeretet,
hol szeretet, ott béke,
hol béke, ott áldás,
hol áldás, ott Isten,
|
|
 Sz
Porlepte, csendes, tágas helyiség,
Hol nyugszanak, mint megfakult homok,
Mint szikkadt hamvak szagtalanok rég,
S közöttük rétet, kertet kutatok…
|
|
 M
Hegedűnek síró hangja
Belesír az éjszakában
Oly szomorú,mint az élet,
Mintha valakit temetnének. |
|
 Sz
Mindenféle fontos munka,
Csalogat a kertbe,
Legfőképpen a cseresznye,
Nyújtózkodás, egyben.
|
|
 M
Ott ahol a szomorú fűzfának földig ér az ága
ott ahol valamikor mint boldog ember éltem,
ott ahol az embernek még álom volt az álma
minden éjjel álmomban én is vissza tértem. |
|
 M
halálsoron
parókában parodizáltam
vérre ment
irónia önről |
|
 M
Nagyanyám kertjében nem termett frézia,
egyszerűbb kerti virágok közt nőttem fel.
Ibolya, nefelejcs, rózsa, tűzliliom,
apró szegfű, tulipán, nárcisz lepte el |
|
 M
Egy óriási, szív-ölű kanál volt,,
a karizom is fájta, ha lapátolt,
de merítgette, húzta-vonta újra,
míg beleremegett az inak húrja, |
|
 Sz
- Szürke, fagyos hideg tájon,
tavasztündér jöjj, varázsolj! -
Színes rétet, vadvirággal,
melengető Napsugárral.
|
|
 Sz
Pöfögünk a kis vonattal,
bükkösök és tölgyesek mellett.
lelkünk tele csodálattal,
jöttünkre légykapó tisztelgett.
|
|
 Sz
Miért van az, hogy a szívemben lakók,
Elmennek mind és magam maradok,
Nélkülük elveszett árva vagyok,
S már nem tudom kiben bízhatok,
|
|
 Sz
félhomály festi a szobát egyszerűre
hol a csend elterült faltól falig
csak sóhajom koppan néha a kőre
míg elalszom valahogy hajnalig
|
|
 Sz
Öreg cicám, egyedül volt,
kihaltak mind a testvérek,
mikor, érezte, hogy közel az idő,
hozott maga helyett egy szépet.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
