|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Nem tudok már sírni sem,
pedig úgy fáj a szívem,
jó volna kiönteni az összes
bánatom, de nincs kinek!
|
|
 Sz
Életünk mint egy hajó a tengeren,
viharbanküzdő hullámok rengetegében.
Megtépett vitorlák,feladott remények,mikor
már úgy látjuk minden elveszett.
|
|
 Sz
Nyarak múltak el, én veled, s te velem.
még nem tudtam, hogy kincs a szerelem.
Természetes volt melletted ébredni,
úgy éreztem nem hiányzik semmi.
|
|
 H
Most olyan, mint egy megálmodott kép,
de valóság volt... gyerek voltam még.
Annyira emlékszem arra a télre,
a forró, de kérges tenyerére, |
|
 Sz
Odakint már kopogtat a tél
és varjak az étket kutatják.
Zord vihar dúlja a kerteket
"ő az úr"- üvöltve tudatják.
|
|
 Sz
Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin hangok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.
|
|
 Sz
Nincsen kire bízzam hitem,
Se földem, elásni kincsem,
Mindenem magamba temettem,
S csak sír a testem sír a lelkem,
|
|
 V
Minden álom, véget ér egyszer,
A fákon immár, rozsdás a levél,
Kezem-kezedben, ülünk csendben,
Köröttünk, halkan játszik a szél.
|
|
 V
Hervad a virág
Őszbe fordul a Világ
Hullanak a levelek
Már nem beszélnek |
|
 Sz
Én, még csak huszonkét éves vagyok,
De már apát és társat gyászolok.
Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem,
Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem…
|
|
 Sz
Harangvirág az élet,
Végén alszik el a mécses.
Láng, és tenger, szív, a lélek,
Bennem mindig hegedülnek.
|
|
 Sz
A világirodalom
az olvasók számára birodalom.
Végtelen a várak száma,
ostromtól nem védi bástya.
|
|
 Sz
Fagytól dermedt kis Katica,
Kapuzárban az otthona,
Piros színét észrevettem,
Onnan rögtön ki is vettem.
|
|
 Sz
Adventi koszorúnkat
fenyő ágból kötöztem,
a négy gyertyát, ráerősítettem.
A három lila és egy rózsaszín,
|
|
 Sz
Tél van, — kopaszak már a fák,
csipős a levegő,
fagyos a reggel és a föld
kemény, akár a kő.
|
|
 Sz
Meghitt csendben
kinn a kertben
suttog a szél
nekünk zenél.
|
|
 Sz
Tartalmas víg életet,
Hosszú békés éveket,
Nem adhattam neked,
Hiába ha remélted,
|
|
 H
Ha ott nyugtalan és idegen az az éj,
Ahol bukdácsolsz sziklaszegélyen,
Sose bújj, kiabálj, ha riaszt a veszély,
Hangod meghallom, felfogom, értem. |
|
 V
Az éjben néha teljesül egy álom,
hallgatom a csendet, szíved halk neszét,
féltő nyugalmam nálad megtalálom,
a szembe jött idő elvezet feléd.
|
|
 V
Vannak bennem is jóslatok,
melyek halálos biztonsággal bejönnek,
nem kell semmiféle jósnő.
Vannak pillanatok, mikor |
|
 V
Én Istenem, jó Istenem,
Megint kérlek, segíts nekem!
Felástam a konyhakertem’,
Közben jól kimelegedtem, |
|
 Sz
Telefonálnak
Egymásnak, de megszakadt.
Vonalszakadás.
|
|
 Sz
Egy télen fentre költözött
apám, s a csillagok között
elnyelte őt a végtelen -
hiánya rés a lelkemen!
|
|
 Sz
Vad vágyak vándora voltál,
bár kalandot kalandra halmoztál,
mégis magadra maradtál.
Elillant évek hegyéről
|
|
 V
Most kéne egy kis önvizsgálat,
de rossz vagyok, mint egy kisgyerek.
Szeretem az adventi lázat,
a szép, karácsonyi fényeket. |
|
|
|
Ma 2025. június 23. hétfő,
Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
