|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Vágyódom nyugalomra,
pihenésre, kikapcsolódásra. |
|
 H
Úton barnul egy nagykabát, éj festi meg.
Kék-hó, fényt rászitál, hullajt darás-deret.
Csillámló lábnyomok elfogynak szem elől,
csipke-nász terítőt havaznak pőre fák. |
|
 H
Egy szomorkás régi dallam költözött fülembe
dúdolgatom, akaratlan könny szökik szemembe.
- "Ha nagyon feszítik elszakad a húr is,
ne bántsd a szívemet fáj az nekem úgy is." |
|
 H
Ma az ember ha nem első
második helyen már vesztes,
mindig első akar lenni
de ott, csak üresen nyeldes. |
|
 H
Megveszekedett angyal szállt alá az égből,
Kitépte az életet szívem mélyéről,
S hiába, lélegezni már régen túl késő,
Nincs kedvem, és nincsen levegő, |
|
 H
Ködöt lehel az őszi szél
színes levelet fosztogat.
Lantot penget halkan s hozzá
friss, bőség- tálat osztogat. |
|
 H
A dél szinte már
testemhez ér,
oly' közel kerül; |
|
 V
Mérlegeltem, mit elértem, majd
következett, mi rajtam túltett -
révedésem meddő kaland; nincs,
mi feldobna, unszolna újfent.
|
|
 H
Apró buzgár, élet-forrás
Fekete-erdei bölcsőn;
általbukik kút káváján,
s amint feltör szülőföldből; |
|
 Sz
A titkom mit jelent?
Múltat, jelent, s jövőt!
Egy láthatatlan valóság az arcomon.
Hiszen ez egy maszk, mely szorít!
|
|
 Sz
vízparton megtörő
csobogva visszafröccsenő
hűvös permet konokságával
gondolataimban vagy folyton
|
|
 Sz
Nem voltál nagy szám, csak egy kislány,
Szívemben, mint égi szivárvány.
Szép, színes álmokat kergettem,
Nyugalom volt a szívemben.
|
|
 Sz
Heverek a forró fövényparton
Mellémlapul a halovány Tisza
Szomju kezem, puha vizében tartom
Mint ahogy játszom szeretőm hajával.
|
|
 Sz
Soha nem feledem az átható szürke szemét
És ha nézett, így kutatta ember agyvelejét.
De elfutva sem lehetett, venni az elejét… |
|
 Sz
Nézzünk előre
Messzi jövőbe
Látunk csodát
Szépséges létet
|
|
 Sz
Szemem kopár ágakat lát,
szél úr körbe járja a fát.
A novemberi kora est,
az égre füstös felhőt fest.
|
|
 H
Búsul a természet, siratja a nyarát,
fáradt nap csorgatja a fákra aranyát.
Elsárgult levélen immár a tél üzen,
hideg fuvallata oltja ki a tüzem. |
|
 H
Elmerengve nézem az aranyló ágakat,
ahogy megcsillantja a fénylő napsugár.
Fülembe cseng egy édes, szerelmes dallam
dúdolja egy parányi dalos kismadár. |
|
 H
Ha ez a világ egy kert lenne,
Virág benne nem nőne,
Gaz burjánzana gaz hátán,
Sót nyalogatnánk méz híján,
|
|
 H
Ártatlan a gyerek mikor megszület,
Nap hozza a fényt, az értemet.
Benne már a múlt, a génjeiben fészkel,
Az értelem ott van, mint egy ékszer. |
|
 V
Szomjúság gyötört, vizet mégsem ihattam,
előttem egy krokodil úszkált gyorsan,
rám-rám nézett, száját kitátotta, majd
elmosolyodott, és elfordult farkával csapkodva. |
|
 H
Rég volt, de emlékszem...
időnként néma, hangtalan
és durva volt minden tetted,
mint egy kegyetlen varázslat, |
|
 H
Száll az éterben a
megfoghatatlan semmiségben.
A zene,ami éltet,ami felejtet,
amitöl újjá születhetsz.
|
|
 Sz
Van aki kedveli,
van aki elveti.
Egyiknek aranyos,
másiknak utálatos.
|
|
 Sz
Jeges a páncél a hó alatt
fehér a föld, kemény és fagyos.
Csillámpor befed minden kincset
dúl- fúl a szél, mindent eltapos.
|
|
|
|
Ma 2025. június 24. kedd,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
