|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Van tél, s van tavasz is,
rózsákból hadat itt
ki gyűjt ma már? |
|
 V
Az ég beborul, sötét színek
kúsznak a halványkékre...
tünékeny napsugár erőlködik,
hogy kijusson a felszínre... |
|
 M
Könnyek elerednek
Lelkek is könnyebbülnek
Öleléssé szelídülnek |
|
 M
Tavaszra lehet virág leszek:
szelid kékszemű ibolya.
Hűs reggelen életre csókol
a felkelő Nap mosolya. |
|
 M
Hímzett bele gyengéd napsugarakat
horgolt rá csipkés kristályt, harmatot.
Öltögetett fénylő fagyot, deret,
fűzött hozzá rőt vadszőlő szalagot. |
|
 M
Regélnék én ebemről édes emlékeket,
de sajnos arcomra hullnak a bánatkönnyek,
felejthetetlen pillantással nézett ő reám,
körtánccal ünnepelt hazatértem után, |
|
 M
Az ember hátranéz,megijed,
Három farkas egyre közelebb
Üti lovait kik érzik a veszélyt
A falu pár mérföldre lehet,
. |
|
 M
Ez csak egy kád víz,
Belep mint semmi más,
Nem szoríthat kéz így,
Ahogy ő ölel át, |
|
 H
Gyermekkoromban!
Ítéletvégrehajtó
Böllér. Hosszú kés. |
|
 H
Kell néha összegeznem,
s újból meg kell tegyem,
kicsiny magam, csak ámul,
e fényes összegen; |
|
 Sz
Olyan, mint a cserépváza,
Ha széttörik nincsen háza.
Porban fekszik, száz alakban,
Ott él a hit az, agyakban.
|
|
 Sz
December már itt kopog,
fák ágain dér ropog.
Ékkövet hint fűszálra,
csipkét sző a bokrokra.
|
|
 Sz
Lelkem néha szelíd, mint a galamb,
képzetem a mindent megbocsátás,
de néha előjön a lázadó, szilaj sas,
a harcos büszkeség, s a méltatlansággal,
|
|
 Sz
sivár a táj,
hervadó halál,
gyászol a család,
siratunk apám.
|
|
 Sz
Keresem, kutatom
hetedhét határon,
keresem, kutatom
|
|
 Sz
Mit tegyek összetört szívemmel?
Összeragasztani már nem lehet,
csak viselni fájdalmát?
Azt nem tudom, meddig lehet.
|
|
 Sz
Fent tündököl az éj
éberen álmodom.
Hűs őszi hajnalon
csodára vágyódom.
|
|
 Sz
Még látod a féktelenség fényétől ahogy csillog szemed,
Talán még fiatal is vagy és még asszed' megvan mindened,
De az idő majd arcon csap és, rádöbbent mi az a kor,
Ha nem adtad fel eddig, hidd el feladod majd akkor,
|
|
 Sz
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
|
|
 Sz
A dédi, a nagyi, anyus, gyerek
Kicsiny szobácskán húzódnak meg;
Ez játszik, az meg szépítkezik,
Nagyi a rokkát pörgeti, míg
|
|
 Sz
Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő,
Én, majd ha járok a puha hó selymen,
Lépésem zajtalan, puha, nesztelen.
Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő.
|
|
 Sz
Többé nem hallod hangomat,
látni se látsz, mert elmegyek,
megvívtam már a harcomat -
takarj be áldott alkonyat!
|
|
 Sz
Olyan jól látlak éjjel is,
nem kell a lámpafény.
Szerelmem prizma kékjénél
is kékebb lánggal ég.
|
|
 V
Elmélázva ülök a szobámban,
hallgatom a tücsökhad zenéjét,
autó zaja töri meg csendem,
magamból is kilépnék Istenem. |
|
 V
Valamiért más vagy.
Az ember törekszik alkalmazkodni,
bárhol, bármerre is vezet útja.
De hasztalan, ha bármit tesz is, |
|
|
|
Ma 2025. június 23. hétfő,
Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
