|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
A vágy midig remény,
Nem csak jövevény.
A szerelem jön, egy szikra,
Mi a szívet lángra gyújtja. |
|
 V
Esteledik; az árbochoz dőlve,
átnézek hol a part árnyékot ölt.
Szívem dobog, 's hull a szemem könnye.
Légy jó, légy jó. te drága anyaföld. |
|
 V
Kiszakadt a dunna, zúdulnak le a hópihék
puha vánkosával betakargatja a földet.
Zúzmara telepedett rá a kopasz erdőre,
jégcsap lóg az ereszen, szépséges a táj, vidék.
|
|
 H
Megvagyok, látod még élek,
Nem gyűrtek le a kétségek,
S bár mindig van amiben nem hiszek,
Valahogyan mindig túlesek, |
|
 V
A nagyvárosban
sok kicsi erdő;
sok kicsi erdőben
sok kicsi kalyiba; |
|
 V
Számtalan csillagok ültek az égen,
ilyen szép este nem volt már régen.
A szél lágyan simogatta a fákat,
míg hirtelen felkapta szoknyádat. |
|
 V
A hágó csöndjében, hol szikla nem áll szél elébe,
Hol oly vad a csúcs, nincs egy lélek, ki feljut oda,
Ott élt-éldegélt a vidám hegyi visszhang kedvére,
S ha ember kiáltott, – a válasz nem késett soha. |
|
 Sz
Édesanyám kedves,
Te mért nem énekelsz,
miért nem vagy lelkes
hisz' az ünnep jön el...
|
|
 Sz
Jókedvemben keblemre öletem,
mert őt most is nagyon szeretem.
Ha a derekam nem fájna oly nagyon,
mint őszi levelek lejtünk egy táncot.
|
|
 Sz
Szikrázó napsütésben,
hatalmas viharos széllel,
közeleg a Tél.
|
|
 Sz
Talán csak is Isten tudja, hogy mekkora,
hogy meddig zárt a test, s a lélek otthona.
Láthatatlan rács a "madárházon"
benne élek én, s madarat játszom.
|
|
 Sz
Minden gondolat egy szikra,
Mi a jövőt nyitja.
Az idő olyan folyam,
Miben nincsen hozam.
|
|
 V
Azt, hogy mi lesz majd, ha rám terül a sötét,
Kérem és esdek, mondja meg még az alkony!
Nézek én a tükörbe, de ott is győz a sötét…
Már nem látok semmit, sötétség... múlik az alkony. |
|
 H
Szépségeim,a verseim
Jönnek egymás után
Lelkem gyümölcsei |
|
 H
Csöndben lopódzik a várakozás,
teljesül-e Isten ígérete?
Megváltót küld e bűnös Földre. |
|
 H
Három rózsabimbó az én boldogságom,
Három rózsabimbó életem, világom !
El van osztva köztük három felé lelkem,
És mégis mindegyik birja azt egészen. |
|
 Gy.
Nem érhet fel semmi az érzések erejével,
Egy őszinte ösztön szülte, szívből jövő kötelékkel,
A szeretettel, egy társban meglelt boldogsággal,
Mely segít megbirkózni a lelket keserítő magánnyal, |
|
 Gy.
Lila fény gyertyámon,
Szívemben remény lángol,
Kezdődő csodavárás,
Minden embernek áldás. |
|
 Gy.
Ahogy áttört a fénysugár
árnyék körvonalazódott.
Egyszer csak előttem álltál
tekintetünk összefonódott. |
|
 V
szösz-selyemfű bomlik mint sűrű ökörnyál
a bánatát csokorba kötötte az ősz
a szálerdő már bóbiskol tavaszra vár
utolsó levelét veri le az eső |
|
 H
Bábel tornya újra épül,
egyre cifrább, egyre szépül.
Isteni hatalom vára,
fel kell jutni a csúcsára. |
|
 Sz
Sunyin, orvul lopakodik az este,
Sétálót, mindent beterít sejtelme…
Én próbálom és vigyázom a sötétet,
Temetem a nappali keserűséget.
|
|
 Sz
Vágyakozás?
Egészségre, szerelemre,
biztonságra, némi pénzre...
Szomorúság?
|
|
 Sz
Itt vagyok, csak nézlek,
Annyi mindent érzek.
Jön a hajnal, a nappal.
Fény jön majd a Nappal.
|
|
 Sz
Érteni szeretném ezt a világot,
átlátni ködön, fényen, szitán -
ám, mikor Isten az égből kirázott,
|
|
|
|
Ma 2025. június 24. kedd,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
