|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Az ólmos keblű szürke éjek,
S a nehéz, tehetlen kezek!
Szívembe' fájva bontakoznak
Lehulló rózsalevelek. |
|
 M
Láthatta, hogy a paplan alól lesek,
odajött hozzám és figyelmeztetett:
Fogadjak szót anyának, rendes legyek.
Ismerős a hangja, a simogató kezek. |
|
 M
Leírtam neked tegnap
ákombákom betűkkel,
hogy mit szeretnék kapni,
fénypostával küldtem el. |
|
 M
Se hang se mozdulat se cselekedet,
Semmi nincs amit a testem tehet,
S mire erőt nyerek ahhoz hogy lépjek,
Porrá morzsolnak az őrlő évek, |
|
 M
Sok év múlt el felette,
Már semmi nem a régi,
Jó lenne ha kibirná még egy
Pár évig. |
|
 H
Harangoznak a virágok,
Szépé teszik a világot.
Csillagot rak a szemekbe,
Vágyat ültet a szívekbe. |
|
 H
Készültségben a pék, ásít a pékinas.
Álmosak a reggeli fények, lustán ébred
a város. Kökényszínű hajnali égen
szürke felhők takaróznak a kékre. |
|
 M
Mikulásnak puttonyában
sok-sok ajándék lapul;
rénszarvast fog szánja elé,
ha az égből hópihe hull. |
|
 M
Zöldellő fák között, virágos réteken
kószál a kiskutya, keresi az anyját, |
|
 M
Csak egy: amit már nem lehet
a fogam vicsorgatni,
de azt a Harmincnégyeset
még szét tudom harapni. |
|
 M
Akkor jöttünk rá, amikor
itt fáj- ott fáj mondtuk.
amikor lebetegedtünk,
egymást ápolgattuk. |
|
 M
Ezeregy mese,
Kicsorbította éltem…
Ily’ mese jutott… |
|
 M
Ujjacskáján számol,
hogy ennyi meg ennyi,
ám az idő nem akar
gyorsabban telni. |
|
 M
Lappok földjén, messze, távol,
hat öles rén szánját húzza,
Mikulás ül, vezérszánon,
fagyos észak havát fújja. |
|
 M
Eszébe jut az az ember a padon,
ő hol tölti az éjszakáit vajon?
Bor mámorban elfeledi nyomorát,
ma még talán megússza a fagyhalált. |
|
 M
Ködruhába burkolózik
a narancs- vörös napfelkelte.
Tó tükrében rám mosolyog,
s a csüggedt felhőt megnyergelte. |
|
 M
Jó kell nekik,
hogy jobb legyek, az éjt lesem.
E munka megtiszteltetés, |
|
 M
Az elég mikor lesz elég már,
miért nem tudunk betelni hát?
Az ajtó úgy is több lesz eggyel. |
|
 M
Aprócskát nyöszörög a bölcső,
az álom picurkát nevet,
puha talppal takarózik a csörgő,
anya tenyere homlokon szeret. |
|
 M
Nem hozhat megváltást a sötétségnek,
Nem hozhat csak úgy minden jót és szépet,
Ha a mennyek határa a csodáknak vége,
Mert kórosan vágyódva tekintek az égre, |
|
 M
Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget. |
|
 H
Csillagok ragyognak,
hull a hó a fákra.
Kicsiknek, nagyoknak
hópihés a válla.
|
|
 Sz
Vetkőzteti a
Mindenséget, pörére.
Kopaszodó ág…
|
|
 M
Végül mégis megmaradtam néked,
kijátszottuk az elszálló időt,
sorsom gyertya, ami végigégett,
s nagyot lobbant a sötétség előtt. |
|
 M
Túl sok mély seb van a hátamon, szívemen
Túl sok emberben találtam rá a barátra
Végül mindig rátaláltam a magányra |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
