|
Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Na de Miska azt húzzad csak,
még ma éjjel megforgatlak,
elhagyod a nadrág szárát
csókolod a babád száját! |
|
M
Földhöz simulva, gyengéden betakar,
zimankós téli fagyot elzavar.
Tovább éltet, megbújhatsz alatta,
álmodozva várva az új tavaszra. |
|
Sz
Kisgyermekkorától így volt,
Talán véletlen alakult?
Lehet, a Sors így rendezte,
Mindenki mögé rejtette.
|
|
Sz
Ezt tudom nyújtani, szerelmem, -
egyre kevesebbet;
nem gürcölök, mégis emelkedem…
Elragadt e karvaly este!
|
|
Sz
Egy falevelet felejtett itt az ősz,
egy csillagot takart el a tó vizén,
s az ősz asszonya a Hold
ezüstöt szórt a felszinén.
|
|
Sz
Amikor leszáll az est,
szívem, lelkem Téged keres.
Hol vagy, merre jársz?
Gondolataid néha nálam járnak?
|
|
M
Szorongó emberek
áradó erőszaktól rettegnek.
Védekezésre nincs elég erő,
a föld óriás temető. |
|
M
Fényes Főkötője,
fényes Arca is,
fényes a Bibéje,
még ha néma is! |
|
H
Keskeny út lábam alatt a hegygerincen,
sziklák ködbe vesző csúcsa felettem.
Nyugalmat kerestem, találtam E helyen,
a Tátra levegője gyógyszer nekem. |
|
M
Nem hat már rád semmi embernek való?
nem érzed mit jelent, szeretnek, ha jó!
Elvesztél milliónyi kis szerep között
lelkedbe csak rideg közöny költözött... |
|
M
Mária, szenttűz,
liliomzápor,
József Isten-
csiholója… |
|
M
Aztán – ó pillanatnak réme!
Egy üst nyelt el váratlanul,
Majd onnan egy varázsütésre
Repültem föld körül vadul. |
|
M
Az a pár pillanat sok fájdalmat okozhat
Gyengébbnek a szive megszakadhat.
Az egyik a szivét örökbe adta,
A másik csak tétován eldobta. |
|
Sz
Semmi rá-ráhajlik valami hátára.
Tehetetlen halként nem vetett még partra.
Rám rótt időfolyam önellentmondása
gondolatként sem indult ellenem harcba.
|
|
H
Boldogságom és örömöm tengere,
feléjük árad féltőn gondolatom,
unokákra kedves gyerekeimre,
ők is nagyon szeretnek, így gondolom. |
|
H
Ifjúságom tüze lángolt,
arattam ahol tudtam, dőlt
a rend, sokszor már
alig bírtam. |
|
V
A csillogó csillagok lassan kialszanak,
míg a Nap, jövedelmezőn,
egy óriás felhőn,
szövögeti aranyhálóját.
|
|
MM
mikor az alkotó képzelet fényes
szitáján szavak ringanak,
a feleslegesek semmibe hullanak |
|
MM
Mint régi nagy mirákulum,
úgy elfáradt a Nyár,
mi Júniusban történt mind
mesének tűnik már. |
|
Sz
Haza mennék, de nincs hova,
magányos vándornak nincs otthona.
Bejártam a fél világot,
láttam sok szebbnél szebb tájat,
|
|
Sz
Hullik a fákról
az őszi levél,
messzire viszi
a viharos szél.
|
|
M
ismerős dallam felhangzik halkan
tiéd e lágy szerenád
lesz még új tavasz, virágos, ravasz
ne gondold, hogy mese tán... |
|
H
Van nekem egy jó barátom,
itt lakik a szomszéd házban.
Ennem adott, ha éheztem,
egy kabátot, hogyha fáztam. |
|
H
Egyre kevesebben lesztek barátok,
valamikor de jó volt nézni rátok.
Megosztottunk mindent,bút,örömöt,
volt aki boldog volt,a másik csak nyögött. |
|
H
Jegenyefámon fészket rak a Hold,
s az éj fekete hollóként kirepül,
csillagok esnek ki szárnyai alól,
s lassan a kuruttyoló békák hangja elül. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 13. szerda, Ipoly napja van. Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|