|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Néha úgy érzem, mintha
saját ördögömmé szegődnék,
egyik énem ragyogó fény,
tiszta, egyszerű, éteri, |
|
 H
Nincs enyhítő mentség a bűnben szenvedőknek!
Elszabadult szellemimádat Hold-szeánszon. |
|
 M
Áll a rigó fagyott víznél,
Próbálgatna inni,
Miért nem tud, érthetetlen?
Nem akarja hinni! |
|
 M
Etetgetem minden reggel,
biztosan, nem éhesek,
de, ha a Nap rájuk süt,
összebújnak, melegednek! |
|
 M
Múlt őrzői, emlékképek,
albumba kötve régen.
Néha-néha előveszem,
könnyes szemmel nézegetem. |
|
 M
Gyorsan jött a dermesztő reggel
szétfoszlott minden álom.
Édesanyám újra vacogva
csizmám üresen találom.... |
|
 H
Körbeállták a fát, mókás az ötlet...
a karácsonyfatalp egy formás fatönk lett.
A festett díszeik gyerekujjnyomokkal,
ezüstszálakon papírangyalokkal. |
|
 M
Gyöngyvérű márvány legyen a sírom,
Melybe csupán az időt temetem,
Mert legbelül még most is bírom, |
|
 V
Kuszaságban rend. Izzó és hűlt pontok
egymást oltják, miket magamban hordok.
Szívvel,lélekkel kapukat zörgetek,
aggódok, féltek, amíg csak létezek... |
|
 V
Magamnak kerestem,
megkaptam, örülnöm kellene,
de nem erre vágytam, |
|
 V
Bíbor palástban
tündököl a rózsa,
illatos parfümjét
tüske mögé szórja. |
|
 M
Fáj az öregség?
Ez lét egység!
Tudod valódat?
Szépet… rútat? |
|
 M
legalább utódok
tudják hogy a csókok
sohasem vesznek el
megyek ha menni kell |
|
 M
Megváltó, áldott vízözön!
Legyen a létünk víg öröm!
Szeretet, béke, jöjj haza,
s ragyogj mint ádvent csillaga! |
|
 Sz
Falu végén van egy csárda,
alig jár oda valaki mostanába.
Néha,ha egy vándor betéved,
jónapot kivánni a ház népének.
|
|
 Sz
Amikor, a fejem töröm,
mert elfelejtem Nevedet,
akkor tudom biztosan,
hogy ez már nem szerelem.
|
|
 Sz
Hunyor nyílik a decemberi fagyban,
s mert tudom, hogy nem minden dől el az "agyban",
csak játszom a csalfa vakreménnyel,
hogy találkozom a havas téllel.
|
|
 M
Nem bírod már a tempót szusszal,
Pedig csak alig több mint húsz vagy,
Bagószagod van éjjel és nappal,
Egy doboz cigiben egy nagy adag sz.r van, |
|
 V
Valamikor nagyon régen,
édesanyám lágy ölében,
megfogant egy pici lányka,
ki most e sorokat rója. |
|
 V
A Tenger Gyöngyét lopjuk el
Búvárként semmiért,
Szeráf-szekérről tengelyt,
gyalog menjen, mint rég – |
|
 H
Lelkemmel megbékélve
Állok a néma csendben
Várok én reménykedve
Viharban és ítélet időben |
|
 H
A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék,
A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték...
Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék. |
|
 M
Söpröget a szél-fi', rendezi a járdát;
mindenütt zörrögő, elszáradt levelek -
kupacokat épít, majd ismét irányt vált:
szétfújja, mit rakott, hátamba kevereg. |
|
 MM
Az Idő
akár a gumiszalag
korlátok között nyúlik,
szűkül, tágul, összeugrik |
|
 M
Ismerem a világot,
Ismerem a végét,
Láttam ahogy lángolt,
S ahogy megbékélt, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
