|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Tél van, — kopaszak már a fák,
csipős a levegő,
fagyos a reggel és a föld
kemény, akár a kő.
|
|
 Sz
Meghitt csendben
kinn a kertben
suttog a szél
nekünk zenél.
|
|
 Sz
Tartalmas víg életet,
Hosszú békés éveket,
Nem adhattam neked,
Hiába ha remélted,
|
|
 H
Ha ott nyugtalan és idegen az az éj,
Ahol bukdácsolsz sziklaszegélyen,
Sose bújj, kiabálj, ha riaszt a veszély,
Hangod meghallom, felfogom, értem. |
|
 V
Az éjben néha teljesül egy álom,
hallgatom a csendet, szíved halk neszét,
féltő nyugalmam nálad megtalálom,
a szembe jött idő elvezet feléd.
|
|
 V
Vannak bennem is jóslatok,
melyek halálos biztonsággal bejönnek,
nem kell semmiféle jósnő.
Vannak pillanatok, mikor |
|
 V
Én Istenem, jó Istenem,
Megint kérlek, segíts nekem!
Felástam a konyhakertem’,
Közben jól kimelegedtem, |
|
 Sz
Telefonálnak
Egymásnak, de megszakadt.
Vonalszakadás.
|
|
 Sz
Egy télen fentre költözött
apám, s a csillagok között
elnyelte őt a végtelen -
hiánya rés a lelkemen!
|
|
 Sz
Vad vágyak vándora voltál,
bár kalandot kalandra halmoztál,
mégis magadra maradtál.
Elillant évek hegyéről
|
|
 V
Most kéne egy kis önvizsgálat,
de rossz vagyok, mint egy kisgyerek.
Szeretem az adventi lázat,
a szép, karácsonyi fényeket. |
|
 V
A vágy midig remény,
Nem csak jövevény.
A szerelem jön, egy szikra,
Mi a szívet lángra gyújtja. |
|
 V
Esteledik; az árbochoz dőlve,
átnézek hol a part árnyékot ölt.
Szívem dobog, 's hull a szemem könnye.
Légy jó, légy jó. te drága anyaföld. |
|
 V
Kiszakadt a dunna, zúdulnak le a hópihék
puha vánkosával betakargatja a földet.
Zúzmara telepedett rá a kopasz erdőre,
jégcsap lóg az ereszen, szépséges a táj, vidék.
|
|
 H
Megvagyok, látod még élek,
Nem gyűrtek le a kétségek,
S bár mindig van amiben nem hiszek,
Valahogyan mindig túlesek, |
|
 V
A nagyvárosban
sok kicsi erdő;
sok kicsi erdőben
sok kicsi kalyiba; |
|
 V
Számtalan csillagok ültek az égen,
ilyen szép este nem volt már régen.
A szél lágyan simogatta a fákat,
míg hirtelen felkapta szoknyádat. |
|
 V
A hágó csöndjében, hol szikla nem áll szél elébe,
Hol oly vad a csúcs, nincs egy lélek, ki feljut oda,
Ott élt-éldegélt a vidám hegyi visszhang kedvére,
S ha ember kiáltott, – a válasz nem késett soha. |
|
 Sz
Édesanyám kedves,
Te mért nem énekelsz,
miért nem vagy lelkes
hisz' az ünnep jön el...
|
|
 Sz
Jókedvemben keblemre öletem,
mert őt most is nagyon szeretem.
Ha a derekam nem fájna oly nagyon,
mint őszi levelek lejtünk egy táncot.
|
|
 Sz
Szikrázó napsütésben,
hatalmas viharos széllel,
közeleg a Tél.
|
|
 Sz
Talán csak is Isten tudja, hogy mekkora,
hogy meddig zárt a test, s a lélek otthona.
Láthatatlan rács a "madárházon"
benne élek én, s madarat játszom.
|
|
 Sz
Minden gondolat egy szikra,
Mi a jövőt nyitja.
Az idő olyan folyam,
Miben nincsen hozam.
|
|
 V
Azt, hogy mi lesz majd, ha rám terül a sötét,
Kérem és esdek, mondja meg még az alkony!
Nézek én a tükörbe, de ott is győz a sötét…
Már nem látok semmit, sötétség... múlik az alkony. |
|
 H
Szépségeim,a verseim
Jönnek egymás után
Lelkem gyümölcsei |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
