|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Hősünk szíve nagyot dobban,
ahogy az üveg a földre érve
nagyot koppan.
|
|
 Sz
Harangoznak a virágok,
Szépé teszik a világot.
Csillagot rak a szemekbe,
Vágyat ültet a szívekbe.
|
|
 V
Egy nő halálakor vigasz
az óra hangja is,
az undok szél zúgása pár
percig felszabadít, |
|
 Sz
Ez az ősz most zordabb, mint régente,
érdekes talány az évszakokra
utólag is visszanézve...
Miért zúg mérgesebben a szél?
|
|
 Sz
Lennék levél tavaszi ágon,
virágillatra vágyom.
Lágyan ringatna a szél,
a fák életéről mesél.
|
|
 Sz
Most, csak Neked írok egyedül
Mert így nekem, semmibe kerül
Szeretném, ne mindennapi legyen
Többé ne felejthesd el soha sem
|
|
 Sz
Dús kincstárát megnyitotta az ég,
Pazar pompába vonta a földet,
A szabad május lábai elé,
Szőnyeget terített,virágos zöldet.
|
|
 Sz
Vagyok a szél
Ki gyenge és erős, dalol és mesél.
Vagyok a nap
Ki kacagva szórja a sugarakat.
|
|
 Sz
Gőgösen dübörög a telihold szárnya,
Az ég tetején magas fokon trónol,
Hajtja a becsvágy a nap nyomán járva,
S alant a sötétnek minden behódol,
|
|
 Sz
Ősz vére csorgott rá a fákra,
halódik már, bár nem halott.
Még mókus ugrál ágról-ágra,
s a harmat dérré megfagyott.
|
|
 Sz
Ha tőletek azt kérdeznék meg,
barmok szívesen lennétek, –
mit felelnétek erre,
|
|
 Sz
Nem akarok, verset írni,
Mint a gyerek ábrándozni
Mikor játszik játékával.
A szó nem játék, csak szándék,
|
|
 Sz
Dühöm és haragom teremtett egy álmot,
semmi közepében védtelenül állok.
Tehetetlen vagyok, elesett, magányos,
gyenge, kinek sorsa már végképp talányos.
|
|
 H
Rózsafámnak két bimbóját
letörte a nagy szél,
behoztam a szobába
és vártam mi lesz vélük. |
|
 H
Még emlékszünk az
első, titkos pillanatra,
amikor a légyott még
nem csak a miénk volt.
|
|
 H
Ahogy én elestem, nem esik úgy senki!
Ahogy én szaladtam, nem szalad úgy senki!
Cél előtt egy bucka, zsupsz, bele a földbe,
Nyekkentek csontjaim, s én ott, kifeküdve! |
|
 H
A csönd, mint háló, úgy feszült alám,
és kiestem a semmi ablakán,
majd kihúztak a tonna súly alól,
de három órám eltűnt valahol, |
|
 H
Lassan fakul, mállik az ősz tarkasága.
Űzi a tél, a színekkel csínján bánik.
Takargatná mind egy színre, egyformára,
de még oly sok a szürke mi túlburjánzik. |
|
 H
Tört hajó-bordák, foszlány-vitorlák,
Viharvert gályák sápadt réme,
Egy tört árboccsúcson kigyúl -
S a küzködő hajónak vége. |
|
 H
Törékeny testem részeit
lelkem vasváza tartotta össze,
életem sorscsapásai
makacs akarattal tönkretette |
|
 H
Megérkezett a hűvös őszi szél.
Vörösre, aranyra és barnára
festette az erdő minden szép zöld
levelét. Vadlúd csomagolt az útra. |
|
 Sz
Talpra állnék könnyen még,
De visszahúz a mészárszék,
Elfeledni már túl késő,
Hol van szívemben a véső,
|
|
 Sz
Éhes gyomorral születnek gondolatok,
Éhes gyomorral kezdtek a forradalmárok
Éhes gyomorral kezdtük az életünket,
Éhes gyomorral végződik a keserű élet.
|
|
 Sz
E mély por egykor volt ifjak, lányok,
nők és urak;
kacaj, sziporkák, vágy, nők ruhája,
|
|
 V
Érzem a levegőben az ősz illatát
Még néha feldereng, dudorászik a nap.
Érik a dió, a szőlő, lesz finom must. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
