|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
A múlt, fizika!
Létezik! Nincs kísérlet!
Jövő, még semmi.
Ne tekints vissza soha,
|
|
 Sz
Könnyed ne hulljon sohasem,
amikor nem vagyok ott Veled.
Valami szólít Mellőled hirtelen,
messze járok éppen akkor is,
|
|
 Sz
Szinte elvesznek a nappali zajokban,
bár a gomb csevegő erőn állva kitér,
éj-csendet tagolnak halk – visszafogottan,
bennem már a nyüzsgés csupán lüktető ér.
|
|
 Sz
Virulnak a rózsák. A lombok között sugárözön zúdul.
Nevet és kacsingat a táncoló napsugár, a madarak a
ragyogó kék ég alatt szárnyalnak, szelik a végtelent.
|
|
 Sz
Lassan csordogáltam, hegyről a völgybe.
szelíd kis patak, alig vettek észre.
Váratlan vihar felbőszített engem,
túlcsordultam elhagyom csöndes medrem.
|
|
 Sz
Belöktek a sorba,
hogy vezényszóra
rád fogjam fegyverem.
Remegve szorítom
|
|
 Sz
A dombokon ma Férfi s Nő
árnyék árnyékot ért,
itt-ott földig hajolva bók
gyanánt, mint kik most épp
|
|
 H
Ifjú Nyár a régi
Szerelemben,
Befelé mosolyog bennünk
Az Isten. |
|
 H
Hatalmas várnak a sok ablakán,
Az egyiken a holdvilág kukucskál.
Valaki alszik ott,fehér ruhában,
Valakiröl álmodik,beszél magában, |
|
 V
Nem élted át azt amit én,
ne ítélj el engem,
véleményt addig ne is mondj
mert azt nem érdemlem! |
|
 H
Falusi, ólmos dél… Vad hangok,
Visszavonuló ezredek.
Nem női, dölyfös hangot hallok,
Visszhangozzák a fellegek: |
|
 V
Minden szó, így igaz,
lényed igazolja Magad
jóságos vagy és szép
ehhez nem fér kétség |
|
 V
A múlt szele
véres volt,
de a mai pusztítóbb.
Alattomos, |
|
 V
Találd meg a helyes utat,
és lépj rá nyugodtan,
az ember míg él, mindig kutat
azt hiszi hontalan! |
|
 V
Öreg róka, nem vén róka,
Ő már nem menekül.
Szembenéz a puskacsővel…
Csak néz és leül…
|
|
 V
Csiga Ila berágott,
és egy nagyot kiáltott,
sajnos, mivel hangja nincs,
eredménye semmi sincs. |
|
 H
Funchal Maderia fővárosa
hol az utolsó magyar király
örök álmát alussza. |
|
 V
Ifjú egykoron,
Fújtam erdőn, réten:
Nincs Paradicsom,
Mégis vár az Éden! |
|
 V
Megnézném a Nagyszüleim földjét:
gyermekkorom legszebb nyarait:
fent a felhők, alattam a kis rét,
lent a Duna, s a zöld sziget virít.
|
|
 V
Hajnal csendjében az arany Nap felkel,
mosolyát szórja kertemre az ég.
Szobámba vidáman szökken a reggel.
bokrok ágán zizzen zöld remegés.
|
|
 V
Aprócska láb tipeg-topog.
Nyughatatlan izeg-mozog.
Sorban állni, lári-fári.
Lehetetlen ülni-várni. |
|
 V
Bár szomorú a szívem,
vidámabb a szép lelkem
s lesz mindig vidámabb,
ha boldogságra találok |
|
 V
Hiába harcolok megint elbukok
Hiába gyógyulok ,ha megbántotok
Hiába kacagok ha holnap sírok
Ha jönnek a hétköznapok s megfulladok |
|
 V
Meginog, mi szilárd,
A valós tudás, fellazul…
Jön… ostoba az úr!
Ez a világ nagyon piszkos, |
|
 Sz
Csillogó esőcsepp, könnyező égbolt
Hajnal közeledik, mint egy színes folt
Elvonuló vihar, messze nyargaló
Búvik bokorban, minden erdőlakó.
|
|
|
|
Ma 2025. június 27. péntek,
László napja van.
Holnap Levente, Irén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
