|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Gondolj rá, ha e sorokat olvasod
az élőket szeresd most, ne a halottakat,
nehogy ez legyen neked is a sorsod,
az örök tisztelet, az elég egy halottnak. |
|
 M
Őszirózsák, szépek, ti vagytok társaim,
Százával őrzitek fényes emlékeim. |
|
 V
Napsütésben, hóesésben
Örökké tartó,szerelemben
Bánatban és boldogságban
Egymás iránti lágy vágyban |
|
 V
Esteledik,félhomály van,mint ezernyi csillag,
minden síron mécsvilág van.
Fehér krizantinok sokasága,alattuk
szegények,gazdagok |
|
 MM
A szél fúj.
Vörös az Ég.
A Nap nyugodni tér. |
|
 M
Mécsesek lángja
Fenntartja az elmúlást.
Lángban… holt lelkek. |
|
 M
Ne képzelődj, csak álmodozz,
A valóságot türelmesen fogadd. |
|
 M
Ó, én szeretem ez évszakot,
Zsákokba gyűjtöm emlékeimet,
Álmodni is hűvösben kedvesebb,
Kell e megnyugvás... letisztult, csendesebb. |
|
 M
Sorsomat nem szánta szerető szív,
Nem akadt számomra e világon társ,
S senki sincs sehol ki övének hív,
Senki a földtekén haza nem vár, |
|
 M
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! |
|
 M
Gúnyolódtak rajta.
Szegénysége vétek?
Könnyeivel öntözte
a szerény szépséget. |
|
 M
Sugdolóznak a falevelek : valami titokról...
Összenéznek, majd kuncognak egy jó nagyot.
Borongós, zord hűvös szellő átlibben fürgén rajtuk
S ők keringőzve peregnek öröm- hangon. |
|
 V
Lètezèsünk semmi más csak egy menet
Az èvek a menetek hogy elèrd a mennyet
Születni s majd elpusztulni!?
Ezèrt érdemes élni vagy maradni? |
|
 H
Gyümölcsös fák közt járt a szél,
ablakom tárva-nyitva volt,
bóbiskolt fenn a lusta Hold,
sercegve sírt a lámpabél.
|
|
 M
Most itt vagyunk, tisztelettel, ott fönn még jobban tudjátok,
szomorú hiány-emlékekkel állunk sírotoknál, egy imát értetek,
vagy talán nektek értünk is őszintén szeretettel elrebegve,
halottak napján, amikor virágtengerben úszik a temető, |
|
 M
Koszorúk virágába beleheltem szeretetem,
Ide a sírodra neked, a krizantémot teszem.
Itt hagyom, hogy világítson a szeretet-mécsesem… |
|
 M
Felnőttem, de ez a nap most is rólad szól.
Sírodra egyszerű virágot ültetek,
hisz egész életedben te is az voltál. |
|
 M
Lehet tovább reménykedni,
Vágyódunk már megpihenni!
De kopog a leépülés,
Elfogadni! Nagyon nehéz! |
|
 H
Fényárban felcsillan arcod,
idézvén követi szemem,
dér csipkézte régmúltad
krizantémok közt velem. |
|
 M
Feneke puha volt, mint a párna, és vörös,
s amiben járt, ugyanabban a szoknyában hordta moslékot,
mindene kilátszott amikor lehajolt,
ugyanúgy, mint amikor te elraktad a savanyúságot. |
|
 M
Gyülekeznek,egyre többen lesznek,
vadonatúj egyenruhájukban díszelegnek
Pirospozsgás orcájukon látszik az élet,
aggodó bizonytalanság kiséri őket. |
|
 M
Szép voltál,mint egy Tündér
bájos elbűvölő,mint egy Isten
nekem adtad drága kis kezedet
az Isten ezért áldjon Téged meg |
|
 M
Sorsomnak gyászán se könnyezzetek,
s ne mondja a pap: "Íme, porba hullt!"
Sirassátok az árva gyermeket,
s ne a rabot, aki megszabadult. |
|
 M
Vaksötét volt… Fényes holdtól
Fehérlett a zöld mező;
Mint a villám, a sarokról
Kocsi cammogott elő. |
|
 M
Mint a percben mikor megtörik a fény,
Egy tiszta kristály közepén,
Ès szivárványként robban szét,
Hogy megteremtse az értelmét, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
