|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
A számítás kicsit Hibás,-
„A Menny csak Eztán jő,”
mondjuk, akár a vonaton.
Miközben itt van ő, |
|
 V
Itt vagyok egy csendes szobában
halk beszéd zsongása hallatszik
fenn vannak mind a nappaliban,
a mai nap híreit beszélik. |
|
 Sz
Lapulevélen lapul kis béka,
riadtan tekint szembuboréka.
Vízimadarak ős ellenségek,
ha nem vigyázol, bekapnak téged.
|
|
 Sz
Meg kéne szokni, hogy
nem mindig látod,
hogy ritkább a perc
mikor karodba zárod.
|
|
 Sz
Mondd, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a vízfelszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.
|
|
 Sz
Lebukott már nap a tenger horizontján,
Örömtüzek lángja táncot jártak partján.
Tűzijátékoktól fénylett fent az égbolt,
Ezernyi csillaga vízében lubickolt.
|
|
 Sz
Felhők között vándoroltam, és kiáltottam.
Veszélyben a nyomorúságom...
A boldogsággal ütközhettem volna,
felvettem egy lapos követ és célba vettem a messzeséget.
|
|
 Sz
E vers címét megálmodtam
éj leplében kóboroltan,
párnám alá gyűrve ingem,
s mindent, mit valónak hittem.
|
|
 V
Ó, ez a sok földi jó,
csokis kekszek, méz, dió,
éjjel nappal nassolok,
vélük sosem harcolok. |
|
 V
Ó, kedves óra, nem korhollak,
Ha tűnsz is gyorsan olykoron!
A hírt, az édest, épp te hoztad:
A szívem nem holt, – él nagyon… |
|
 V
Fehér falra firkált fekete folt
ártatlan lélek első vétke volt.
Tisztaság elleni szemét,
rontásnak indulón pecsét. |
|
 V
Két éve már annak, hogy az oviból elballagtunk,
Eljött az ősz, az iskolapadban félve meghúzódtunk.
Próbáltuk megszokni, hogy itt már minden más,
Nem csak játszani és aludni kell, itt a tanulás vár. |
|
 V
Csókoljuk tegnapot… epedjük holnapot…
Azt még nem tudjuk, gyógyít lelkivilágot?
A múltunk már régen elmúlt, azt átéltük,
A jövőnk meg lesz-e és azt hogyan éljük? |
|
 V
Áldjon meg Téged az Úr,
Hogy őszintén szerethess !
Ne harag legyen szívedben,
Hanem békesség, szeretet. |
|
 V
Más nem negálhat úgy
halódó érdemet,
mint az idővel semmivé
foszló emlékezet. |
|
 V
Ötvennegyedik nyaram
A tükörbe réved;
Itt zápor, ott kánikula -
Amilyen az Élet... |
|
 V
Mindegyik férfi magában hordja az örök nő képét,
nem egy bizonyos nő képét, hanem általában a nő képét.
Végső sorban ez a kép egy keverék, mely örökletes, tudatlan...
Régi időkből érkezett, és elásott az élő rendszerben.
|
|
 V
Hilda vagyok, kissé molett,
dicsőítsen óda, szonett,
kiben hízni nagy a hajlam
azt dicsérni végre halljam! |
|
 V
Alkonyba burkolózva
ültem a rakparton ,
karnyújtásra volt tőlem a
lemenő nap utolsó perece, |
|
 V
Ne hidd, hogy vége van már,
csak most kezdődik az új kihívás,
a legnagyobb zivatar!
Ilyen még nem volt! Ez egészen más! |
|
 V
Holnap ismét itt leszek
Sokat mesélek Neked
Elfelejted a gondjaidat
És várod a holnapokat
|
|
 H
Messze vagy,
de szívemben élsz. |
|
 H
Kora hajnal volt még,az erdő világa csak
lassan ébredezett,mikor egy korán kelő
indián harcos a tenger felé nézett.És amit
ott látott,nem hitt szemeinek, az ámulattól |
|
 V
Az éj szelíd köntösével rám borult az álom,
a boldogság országában szálltam.
Tarka lepkeként lebegtem vadvirágos tájon,
kacagó lányka is én voltam, |
|
 V
Mikor gyönge vagyok,
ha elveszni látszom,
mikor szívembe mar,
bár az erőset játszom, |
|
|
|
Ma 2025. június 28. szombat,
Levente, Irén napja van.
Holnap Péter, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
