|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Sorsunkat előre meghatározták,
a csillagokban megírták,
"látók" megérzik |
|
 M
Leszakított nemzet részek, mint anya karjából a gyerek!
De mi égetjük az emlék gyertyát a szívekben, emberek!
A hazánk csonka lett és ez már csak történelem,
De én belül, ezt mindennap átélem bensőmben. |
|
 M
A gyémánt szállítást
Bolíviáig száz
Csapás is érheti; |
|
 M
Ma olyan lelkiismeret furdalásom van,
mert alig foglalkozom veled,
|
|
 M
Csak néztem rájuk kérdőn, éjsötétben,
Aztán megint magamba itt lenn:
Jaj, napjaid hogy tölthetted te tétlen? |
|
 M
Hazugságból építetted várad,
nem gondoltad, egyszer összedől,
nem érezted, hogy én otthon várlak
"dolgozott" a szilaj őserőd! |
|
 V
S a csóktól részegülten versbe fontalak,
te, költővé avattál - Múzsacsók az ár -,
a szín, az íz, az illat, bőrödön maradt,
s csak annyit súgtál halkan; minden visszajár! |
|
 V
Gyalogoltam az élet országútján
míg elém tárúlt a mennyei látvány.
Szemem megakadt egy nagy táblán:
Mennyei bevásárló,minden kapható. |
|
 V
Lustán dorombol bár,
mégis félelmesebb
Nápoly Gránát Fogú Etnája most;
nem nyugtat csendje sem. |
|
 V
Szeretnek az emberek,
úgy ahogy Te őket?
Ezen néha elmerengsz,
adod, mit várnak Tőled? |
|
 V
szólepedőkön hűlő kézzel
a gondolatot markolom
álmatlanul ájulok hiányodon
amikor késve kisiklik az éjjel
|
|
 M
Kék ölel feketébe,
és fekete a kékbe,
alkony mártózik meg
a Tisza vizébe, |
|
 H
A kíváncsi ember sosem elégedett,
mindent tudni vágyik, mindig újat keres.
Túl kevés volt neki, hogy két lábon járjon,
megtanult hát repülni gépmadár szárnyon |
|
 H
Múlik az időnk,
s míg zsugorin perceket számolunk
fogy az erőnk a létezésből emlékké halványulunk. |
|
 M
Hasznos örökség a Veszély
és a sikoly,
a Vész nyugalmat porlaszt semmivé; |
|
 M
Így csendült fel a szerenád!
Figyeld csak az esti csendben.
Táncolnak az apró árnyak,
csillagfényes bálteremben. |
|
 M
hol fényedben fürdök -
mert úgy ragyogsz reám,
majd közönyöd jegén
megfagy a tűzteám. |
|
 M
A világmindenség sem segíthetett rajtam,
amikor rám dobta nagymamám
fekete kendőjét az éj, |
|
 V
Napsütötte udvaron, árnyék... ülök a vén diófa alatt,
Van pennám, meg kiterített papírom, igaz, hogy csak egy falat.
Vakít a szikrázó napfény, agyam jár, zakatol, szülni készül,
Itt az idő, verset kéne rittyentenem innen, úgy emlékül. |
|
 V
Ahogy szállt a dallam, találkozott a széllel,
jázminillatokkal, a vágy apró neszével,
velük együtt zenélt a tarka képzelet,
az áldott éjekbe megbúvó hangjegyek. |
|
 M
Én a csodás lelkedbe látok,
ott vannak a csodás álmok
Minden szavad kell nekem,
mert ennyit ér a szerelem |
|
 H
Mikor tisztán látod az igazságot,
és ki is mered mondani azt,
mikor a hited nem vakít el,józanul
tudod bírálni az ellenkező oldalt.
|
|
 H
Mítoszhívő hitetlenség
Száraz ágra koppan,
Istenben nem hisz, csupán a
Gyilkos vadkanokban.
|
|
 H
Ág vagyok, se levél, se virág,
a jég hízik kéreg lelkemen,
belül valami, de régen rág,
tárta kezét az ég, s hagyta, hogy így legyen. |
|
 H
Nem szeretem ezt a típust,
egyik napon bájcsevej,
nem találom így a ritmust,
másik napon hát ne verj! |
|
|
|
Ma 2025. június 28. szombat,
Levente, Irén napja van.
Holnap Péter, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
