|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Szív és lélek – a legszebb szavaink,
Kosztolányin kívül e vallomás
másnál is ül, ha nem frázisként int,
vagy öröm ér és némi csalódás. |
|
 M
Benned él Hitem, Reményem,
melyért dolgoztam keményen!
Hogy mi volt, soha nem nézem!
Ölellek Boldogszerényen. |
|
 M
Óh Ti nyíló szirmú harmatos rózsák
Virágkelyhükből illatukat ontják
Gyermeki kacaj, csilingelő csengő
Aranyló napsugár pókhálókat sző |
|
 M
Magamhoz ölellek,ne,hogy a szél
felkapjon,ez volt a legjobb alkalom.
Szemeid fénylenek mint a csillagok
tekintetetdböl sok mindent olvasok. |
|
 M
Hullott könnyem, fájó könnyem,
megmarta a szívem,
így szólt hozzám" megint jöttem
megtépázni hited!" |
|
 M
Könnyű vagyok, felhúz az égbe
minden lélegzet... Pillanat -
zsibbad az agy és zsibbad a lélek -
ellep a hulló kábulat. |
|
 M
úgy repülök át a házak felett,
majd leszállok: lépcsők előtt állok,
fel kell mennem itt is – küldetésem -
meg kell mentsem ezt a szörny világot! |
|
 M
Elkészült a végső útra,
Angyalsereg őt fogadja,
Megváltást átéli! |
|
 M
Vonj kétségbe Vagyont, mi már
vitathatatlan jog,
próbáld meg, s az egész Világ
mindenben összefog |
|
 V
Első szerelmemmel
álmodtam az éjjel,
csalódottan ébredtem,
mert ráeszméltem, |
|
 M
Így most, ahogy nézlek, piheg kicsi tested,
szuszókáló lelked még vissza-visszajár,
keresd azt a békét, itt is meg kell lelned,
ami fönt a mennyből érkezve rád talál. |
|
 M
s míg osztoznak a mérhetetlen kincsen,
a napsugárba belekóstol minden. |
|
 M
Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét, féltőn ölel át,
Egyesít az ég és föld között a nagy semmiség terén át.
Elmegy a napfény, messzi útra indul,
Terjed a sötét és vakon kivirul. |
|
 M
Üresek a lámpavasak, csak a szél
fütyül köztük, de valahol súlyos
léptek dobbannak a kopott köveken, |
|
 V
Kifosztott sorsom árva nélküled,
megfagyott bennem már a szép remény,
lángodra vágyom, hozd a fénytüzed,
izzó szavaktól ég a költemény! |
|
 V
Eltávoztam Tőled,
hagytam Őt szeretni
szívemen egy lőtt seb,
nem tudok nevetni! |
|
 V
Beszédes felszín, ha minden lejegyezve.
Kódolt ráncok.
Drámák a vonásokban. Elpuhuló hám.
Visszaforgatott csíny tán az ellágyulás? |
|
 M
Szeretnék hinni de nem tudok,
úgy érzem magamba,
egyedül vagyok. |
|
 M
A filozófiával
Nem szokott tréfálni,
Tudta, hogy nem a Hitet kell
Meg-dekonstruálni. |
|
 M
Kapunk előtt a kútnál
Egy hársfa, zöld remény,
Árnyában édes álmot
Oly sokszor láttam én. |
|
 M
Jobb életet remélnek csónakba szállnak,
búcsút intenek otthonnak, hazának.
Vörös az ég alja, alighanem szél lesz,
jól tudták ezt az öreg tengerészek. |
|
 V
Olyan a világunk, mint
egy hatalmas kirakat,
míg bámulod a trendet,
üres zsebbel nincs szavad.
|
|
 M
Hova lettek a boldog órák
és a szép napok, mikor eljöttél hozzám?
Mindent elfeledtél már,
és persze, engem is talán. |
|
 M
Rég volt szerelmek emléke
utaznak velük, múltba fagyott lelkek, |
|
 M
Jó Nagyikám, ha látná,
levetetné, kimosná.
Övé koromsötét volt, |
|
|
|
Ma 2025. június 28. szombat,
Levente, Irén napja van.
Holnap Péter, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
