|
Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
hol fényedben fürdök -
mert úgy ragyogsz reám,
majd közönyöd jegén
megfagy a tűzteám. |
|
M
A világmindenség sem segíthetett rajtam,
amikor rám dobta nagymamám
fekete kendőjét az éj, |
|
V
Napsütötte udvaron, árnyék... ülök a vén diófa alatt,
Van pennám, meg kiterített papírom, igaz, hogy csak egy falat.
Vakít a szikrázó napfény, agyam jár, zakatol, szülni készül,
Itt az idő, verset kéne rittyentenem innen, úgy emlékül. |
|
V
Ahogy szállt a dallam, találkozott a széllel,
jázminillatokkal, a vágy apró neszével,
velük együtt zenélt a tarka képzelet,
az áldott éjekbe megbúvó hangjegyek. |
|
M
Én a csodás lelkedbe látok,
ott vannak a csodás álmok
Minden szavad kell nekem,
mert ennyit ér a szerelem |
|
H
Mikor tisztán látod az igazságot,
és ki is mered mondani azt,
mikor a hited nem vakít el,józanul
tudod bírálni az ellenkező oldalt.
|
|
H
Mítoszhívő hitetlenség
Száraz ágra koppan,
Istenben nem hisz, csupán a
Gyilkos vadkanokban.
|
|
H
Ág vagyok, se levél, se virág,
a jég hízik kéreg lelkemen,
belül valami, de régen rág,
tárta kezét az ég, s hagyta, hogy így legyen. |
|
H
Nem szeretem ezt a típust,
egyik napon bájcsevej,
nem találom így a ritmust,
másik napon hát ne verj! |
|
M
Szív és lélek – a legszebb szavaink,
Kosztolányin kívül e vallomás
másnál is ül, ha nem frázisként int,
vagy öröm ér és némi csalódás. |
|
M
Benned él Hitem, Reményem,
melyért dolgoztam keményen!
Hogy mi volt, soha nem nézem!
Ölellek Boldogszerényen. |
|
M
Óh Ti nyíló szirmú harmatos rózsák
Virágkelyhükből illatukat ontják
Gyermeki kacaj, csilingelő csengő
Aranyló napsugár pókhálókat sző |
|
M
Magamhoz ölellek,ne,hogy a szél
felkapjon,ez volt a legjobb alkalom.
Szemeid fénylenek mint a csillagok
tekintetetdböl sok mindent olvasok. |
|
M
Hullott könnyem, fájó könnyem,
megmarta a szívem,
így szólt hozzám" megint jöttem
megtépázni hited!" |
|
M
Könnyű vagyok, felhúz az égbe
minden lélegzet... Pillanat -
zsibbad az agy és zsibbad a lélek -
ellep a hulló kábulat. |
|
M
úgy repülök át a házak felett,
majd leszállok: lépcsők előtt állok,
fel kell mennem itt is – küldetésem -
meg kell mentsem ezt a szörny világot! |
|
M
Elkészült a végső útra,
Angyalsereg őt fogadja,
Megváltást átéli! |
|
M
Vonj kétségbe Vagyont, mi már
vitathatatlan jog,
próbáld meg, s az egész Világ
mindenben összefog |
|
V
Első szerelmemmel
álmodtam az éjjel,
csalódottan ébredtem,
mert ráeszméltem, |
|
M
Így most, ahogy nézlek, piheg kicsi tested,
szuszókáló lelked még vissza-visszajár,
keresd azt a békét, itt is meg kell lelned,
ami fönt a mennyből érkezve rád talál. |
|
M
s míg osztoznak a mérhetetlen kincsen,
a napsugárba belekóstol minden. |
|
M
Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét, féltőn ölel át,
Egyesít az ég és föld között a nagy semmiség terén át.
Elmegy a napfény, messzi útra indul,
Terjed a sötét és vakon kivirul. |
|
M
Üresek a lámpavasak, csak a szél
fütyül köztük, de valahol súlyos
léptek dobbannak a kopott köveken, |
|
V
Kifosztott sorsom árva nélküled,
megfagyott bennem már a szép remény,
lángodra vágyom, hozd a fénytüzed,
izzó szavaktól ég a költemény! |
|
V
Eltávoztam Tőled,
hagytam Őt szeretni
szívemen egy lőtt seb,
nem tudok nevetni! |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek, Mária napja van. Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|