|
Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
Felfedezni vágyom az éjbe-fúlt világot,
mely illatokkal terhes, orgonás bódulat,
hol a tüll-selyem a rongyokkal mulat,
s a csillagos mezőn lejtenek könnyű táncot,
|
|
V
Az eltelt időt elmossa a május,
félkörünk összeér, ez most a jelen,
látod az élet a legnagyobb mágus,
ha mélybe tipornak, van ki felemel. |
|
Sz
Tükrét mutatja. Megszólít,
s amíg nézem kibontom.
Látom benne a valódit,
mégis más ez a szirom.
|
|
Sz
Lubickolni oly jó!
Simogat a lágy vízfürdő.
Közös emlékképek.
Jár biz’ sok olyan horgászni,
|
|
Sz
Vastag színes mázt kentél csúf arcodra,
úgy teszel, mintha múltad szép volna.
De most ráleltem elásott titkodra,
hitted régen befedte a rozsda.
|
|
Sz
Parányokon kívül
egy út a Lét –
hol - érést sürgető
virul s alél –
|
|
H
azt mondtad fáj... és semmi részlet, éreztem
nem is kell több, mert fáj már az egész élet,
az este árnyai között megbújva pohárral
kezedben, pár korty sör csupán, azt is szabadkozva
|
|
M
Száraz a rét, s a búzamező,
kókad a termés - lesz-e kenyér,
markol-e szárat majd a tenyér?
Árad a bánat, bús temető. |
|
M
Sok aki boldog lesz,
néhány boldogtalan |
|
M
Ez a csoda Benned,
Benned lakik csendben
hófehér szín lelked
mindig itt él bennem. |
|
M
Semmi vagy,
És minden is,
Az igazi kép,
Egyre vakító, |
|
V
Az ember gondolhat mindent.
Egy dologról akár százat.
A bűnösből is lehet szent,
ha elkenhet minden vádat. |
|
V
Ne rám nézz! Mert én, itt sem vagyok.
Tükörkép int, a lecke adott.
Hallottam százszor: Mozdulj végre!
Az égből nem hull, ha csak "kéne" |
|
V
bőrömre égtél, sebhelyként visellek, számon érzem vérem ízét mit fogaid haraptak húsomból, és érzem a tested minden sejtjét, mert valahol benned élek, melleidnek adom formáját, combjaid reszketnek meg ha érzel és ott hol az élet születik, ott vagyok örökké, szóval benned mint részed, mint egy sejted |
|
M
Ha Bűvös Körben él-
az Ember, vaj’h miért-
hagyná el azt akár -
Vendégség kedviért - |
|
H
Ifjú Tavasz,
Vénülő Idő;
Méltóságos jókedvünk
A végzet-temető. |
|
H
Öngyilkos madarak esnek,
engem is körbevettek,
hogy elűzzék árnyékomat. |
|
H
Szilánkokban az egek,
a soraim is részegek:
tántorognak lefelé,
tüzes alak terelé
|
|
H
csodás harmónia
megtisztul a lélek
Mint egy rapszódia!
Fennkölt ez az érzés,
|
|
V
Hatalmas fal vette körül a vár épületet,
Hol szerelmes szíve sokat szenvedett.
Szivét adta könnyelműen Hamletnek, ki
Nem adott neki mást, csak üres igéretet |
|
V
Éj, és nem villan benne semmi,
csak őrködik a pusztaságban,
kormos cseppekben, egyhangúan,
mert könyörtelen a régi óra, |
|
M
Pont ilyen az életünk is,
Hol göröngyös, hol sima,
Menjünk nyugodtan az úton,
Elérünk a végcélba! |
|
V
Szeress halálodig,
az utolsó sóhajig.
Erről szól az ének,
kéjben érjen a végzet. |
|
V
leszek haragos felhők alatt
hajnali harmattól könnyező
búzavirág mező őszinte kékje. |
|
V
Elsimogatott álmok gyűrött lepedőn.
Sietősen beágyazott gyűjtött vágyak...
"Tudom egyszer jobb lesz" óvja védelmezőn.
s így épnek tűnik, tisztának. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek, Mária napja van. Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|