|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
A legeslegek feleslegesek,
elmegyek a legek mellett,
a minősítések szubjektívak,
a tulajdonságok relatívak,
|
|
 M
Felhők fölé elbújt a Napkorong,
idei nyaramtól végleg búcsúzom.
Levelek sodródnak a fák között,
az ősz hangulata belém költözött. |
|
 H
Csak így tervez Napot –
van reggel és van dél,
majd bűn rossz Dáridóba
viszi a könnyű Vér;
|
|
 V
Érintlek virágmezőnek; -
bokádig hajadig szépen. |
|
 Sz
Zord időben,
csendes éjben,
sétál egy pár
az erdőben.
|
|
 M
A tanulság ebböl az,
ne higyj a szépségnek,mert
ami alatta van,azt csak
később tudod meg. |
|
 M
Légy hű és akkor talán lehetsz örök életű
Oh Uram néha a szívem nekem is keserű
Mert nem értem mit akarsz tőlem
Sokszor darabokban van a szívem |
|
 Sz
Két Alkonyt Kaptam –
a Nap nem versenytársam már,
kettő jut rám, s több csillag is,
míg rá csupán egy vár.
|
|
 Sz
Észrevétlen kísér minden lelket,
letelepedik az asztal mellé, vagy
az ágyban pihenteti testét,
láthatatlan, de marcangoló.
|
|
 Sz
Van olyan váratlan vendég,
akit mégis muszáj várnunk:
a saját halálunk.
Nem készülünk fogadásra,
|
|
 Sz
Fájdalom virágból szőtt,
halotti ágyamon,
kihűlt testtel fekszem,
várom a megváltó...
|
|
 V
Fázik a lelkem,
vacog a belsőm,
vad homály nevet,
közel a temető. |
|
 M
Ki mikor, hova született,
meghatározza az életet.
örökölted génjeidet,
kímélted-e szerveidet, |
|
 Sz
Még nyílnak itt ott kertemben virágok,
még zöldell a nyárfa, bár kicsit megdőlt,
de ahogy kinézek éppen mit látok,
megáll egy autó a kapum előtt.
|
|
 Sz
Szeretem a magányt a csendet,
mikor a gondolat csodát teremthet
Szinte újra éled az ember,képzelet
százai jutnak az eszemben.
|
|
 Sz
Ki hinné el, hogy ez teher?
Ki az, ki panaszkodni mer?
Én vagyok az, ki ezt teszi,
Mert a nagy teher feszíti!
|
|
 H
Szívünk, egy érzékeny,
kicsinyke szerkezet,
megállás nélkül menetel,
ha elfárad, kicsit pihen, |
|
 H
Akkor is ilyen nehéz idők jártak,
Mérges hangyabolynak tűnt a világ,
Bajok rohangáltak a piacon,
Operett Mars-istenkék hetvenkedtek, |
|
 Sz
Ősszel a lomb avarrá változik,
az avarban sok apró bogár megbújik.
A fák szégyellik magukat,
hideg szél letépi ruhájukat.
|
|
 Sz
Fény cikázik a fák lombjai között.
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.
|
|
 Sz
Engedd a lelked szabadra,
S mutatja, merre haladj.
Zengjen hát a belső ének,
Törjön minél hevesebben.
|
|
 H
Egy szeptemberi esős délután,
újra visszatért hozzám a Múzsám.
- Már nagyon-nagyon vártalak, lépj be,
- ha akarod, maradok, - ígérte.
|
|
 M
Megy a korsó a kútra,viszi a menyecske,
vízért mennek,vagy talán egyebekre? |
|
 V
Unatkozó majom címmel,
Elteltem egy kedves filmmel,
Nevetve gondolkoztató,
Életveszély mire való? |
|
 H
Súlyos, zárva tábla, a teste cipeli...
kőbe vésett ábra. Mióta viseli...?
Fénytelenül szürke, de még életteli.
Sosem volt rá büszke... talán, ha leteszi... |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
