|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Ott élek, hol álmot sző a jóság,
az ébredés csiklandoz tétován,
szavakban oldódik a valóság,
féltérdre hullik minden délután.
|
|
 Sz
Kérdezhetném, voltam-e én himpellér?
Nem, mint ahogy nem voltam, én vincellér.
Vagyok-e én egy kiöregedett huligán?
Nem, mert gyermekként másképpen nevelt az anyám.
|
|
 H
Az emberek „Viszlát!”, mondták a tengernek,
És hogy hozzá visszatérjenek,
Kívántak, s a vízbe kopejkát vetettek,
Én is dobtam ám – rubeleket. |
|
 H
A tanulság ebböl az,
ne higyj a meséknek,ámítás a
világ,jól jegyezd meg,
|
|
 V
Csak állok a parton és nézem a tájat,
a szél simogatva, játszva becéz,
a hársfavirágnak az illata árad,
az égi mezőkön nyáj legelész. |
|
 V
Mondd mégis, hát hogy történt ez,
Én nem ezt akartam, nem így terveztem,
S vajon mire a hold újra megdagad,
Elfelethetem e gyönyörű arcodat?, |
|
 V
Varsolcon a legmérgezőbbek a napnyugták!
Nap mint nap, az év bármely évszakában,
s oly nehéz itt egyedül maradni,
anélkül, hogy párodra találj, - a faludra -, |
|
 V
Az Ég, oly kéken ragyog,
a Nap sugarai melegek nagyon. |
|
 V
Ki sokáig sötétben élt
szeme megszokja a homályt,
nem látja, de mégis érzi
a vonzó, csábító irányt.
|
|
 V
Hogy szeretnek sokan,
az egy dolog,
hogy aki már menni akar,
s ettől nem fél, |
|
 V
Kis csöngettyűik bezárják a hangot,
s a Nap is nagyot szippant örömében,
míg sorjáznak a levelek ölében
az illatozó, hófehér harangok. |
|
 V
A nap lemegy a piramisnál,
A sugarak köszöntenek engem,
A homlokomon érzem a meleget,
És látom a lángszekeret. |
|
 V
Félek, ha Értékem van is -
az az ő – Érdeme -
össze sem Vethető, az én
kis valóm - ővele. |
|
 H
Aládőltél a földnek,
a nehéz csönd pajzsod lett.
Hisz oly védtelen voltál,
s most már a temetőkert megtart.
|
|
 H
Lehet akármilyen kedvem,
Ha meglep a gondolat,
Megyek Xavért látogatni,
Vidám lesz a pillanat.
|
|
 H
Bezárta szívét kedvesem egészen,
A kulcsa is a tengerbe került; |
|
 V
Mond mennyit ér egy settenkedő gondolat,
Száz ki nem mondott szó mi elméden túlhalad,
Ha teret kér egy mélyen rögzült pillanat,
Lelked forrásában szárnyakat bontogat. |
|
 V
A magam útján járok
emlékek erdejében,
elhaló ágak között,
kivezető ösvényen. |
|
 M
Büszke lett tört szívem, akárhogy tört is,
Büszke lett, tőled kapva szenvedést, |
|
 V
Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved,
Nem öregszel, Te élted, még mindig éled.
Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos,
De nyugdíjas… megelégedett, mosolygós. |
|
 V
Halkan csukd be az ajtót, egyszerű itt
minden és szegény, egy szék, várj,
leporolom, ülj le, illedelmes vagy,
szoknyád simítod térdeden, jól nevelt |
|
 H
"Ott" milliószámra élhet,
De "itt" kap nevet az Élet. |
|
 H
Láttam valakit a képzelemben,
akit én tettem össze kedvemre.
Mint a szobrász a kőtömböt,addig
faragtam,csiszoltam amíg kialakult
|
|
 Sz
Most járunk kökörcsin mezőkön,
tölgyest, fenyvest tartó hegytetőkön.
Itt a napsugár a földre hull,
a hűvös hárfán játszó szél az úr.
|
|
 Sz
Több ezer év óta tart ez a történet,
amit itt élünk, mindnyájan, napjainkban.
Mióta jelen van az emberi élet,
nekünk adatott nagy Univerzumunkban.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek,
Mária napja van.
Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
