|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Dover fehér sziklái
Szembetünnek mindenkinek.
szinbóluma a környéknek.
Ki tudja milyen régóta tündökölnek |
|
 H
Augusztus hónapja
Az év csúcsos orma.
Örökké szépséges marad
Az egyszerű forma. |
|
 H
A Pillangó se kap
egy csöpp szimpátiát,
bár szerencsésnek tartják az
Entomológián. |
|
 Sz
Ostoba nap volt szerfelett:
Koldustól kértem kenyeret,
A gazdagnak meg pénzt kínáltam,
|
|
 Sz
Rég hallottalak, meg sem ismernélek.
Az osztálytalálkozón sem voltál.
Bizony, az idő fölöttünk eljár.
Lényeg, hogy öregként sem vagyunk vének!
|
|
 Sz
Sírnak a lombok,
június könnye hullik,
telik már a Hold.
|
|
 Sz
Ködös, fakó álom.
Nyálkás ködben, nincs meg utam.
Már nem kell. Ébredtem!
Lábaim visznek előre,
|
|
 H
Milyen ember lennék mondd csak,
ha elhagynám a Barátom,
nem kérdezném meg, hogy hogy van
ha sírna és én azt látom! |
|
 H
És felfénylenek a mélytelen vermek,
foszforeszkáló csontok a csillagok.
|
|
 V
Létünk mint száz csoda! Lángos éjjelek
vágyaink szárnyán messze vittek el…
A szél zokogva zsoltárt énekel,
gyönyörű kegyelem immár ég veled!
|
|
 V
Mindig kiderül, ki az, akikre számíthatsz,
Mindig kiderül, ki az, aki vár, kitartóan. |
|
 V
Szép szavaid símogatnak,
mint tavaszi szellő
mikor borzolja hajamat
és hűsíti a nyári eső. |
|
 H
Csak ültem ott a templomkertben
egy korhadt, rozzant padon,
felhők álltak meg felettem
fáradt-bágyatagon. |
|
 H
A múlt, fizika!
Létezik! Nincs kísérlet!
Jövő, még semmi.
Ne tekints vissza soha,
|
|
 Sz
Könnyed ne hulljon sohasem,
amikor nem vagyok ott Veled.
Valami szólít Mellőled hirtelen,
messze járok éppen akkor is,
|
|
 Sz
Szinte elvesznek a nappali zajokban,
bár a gomb csevegő erőn állva kitér,
éj-csendet tagolnak halk – visszafogottan,
bennem már a nyüzsgés csupán lüktető ér.
|
|
 Sz
Virulnak a rózsák. A lombok között sugárözön zúdul.
Nevet és kacsingat a táncoló napsugár, a madarak a
ragyogó kék ég alatt szárnyalnak, szelik a végtelent.
|
|
 Sz
Lassan csordogáltam, hegyről a völgybe.
szelíd kis patak, alig vettek észre.
Váratlan vihar felbőszített engem,
túlcsordultam elhagyom csöndes medrem.
|
|
 Sz
Belöktek a sorba,
hogy vezényszóra
rád fogjam fegyverem.
Remegve szorítom
|
|
 Sz
A dombokon ma Férfi s Nő
árnyék árnyékot ért,
itt-ott földig hajolva bók
gyanánt, mint kik most épp
|
|
 H
Ifjú Nyár a régi
Szerelemben,
Befelé mosolyog bennünk
Az Isten. |
|
 H
Hatalmas várnak a sok ablakán,
Az egyiken a holdvilág kukucskál.
Valaki alszik ott,fehér ruhában,
Valakiröl álmodik,beszél magában, |
|
 V
Nem élted át azt amit én,
ne ítélj el engem,
véleményt addig ne is mondj
mert azt nem érdemlem! |
|
 H
Falusi, ólmos dél… Vad hangok,
Visszavonuló ezredek.
Nem női, dölyfös hangot hallok,
Visszhangozzák a fellegek: |
|
 V
Minden szó, így igaz,
lényed igazolja Magad
jóságos vagy és szép
ehhez nem fér kétség |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
