|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Nyári tavasz szikkasztja a számat,
a rám ült tény pőreség éget,
köröttem állsz, mint valótlan vázlat,
önmagamból adlak vissza téged.
|
|
 H
Kakas szól a szemétdombon,
Hold, a lámpást oltsad el!
|
|
 V
Virágok közt, a bokrok között pici árnyék illan.
Itt van már a kikelet-napsugár, ő itt-ott villan!
Kerti virágok, réti vadvirágok illata
Meg a kismadarak éneke, a tavasz dala. |
|
 V
Piros tulipánjaid mosolyognak rám,
Mikor megérkezem hozzád édesanyám,
Majd karodba zárva ölelsz szorosan,
- jó újra látni téged édes kisfiam. |
|
 V
Az én Anyám olyan jóságos
asszony volt,szíve,lelke csupa
bársony,ha tudta volna az egész
világot megölelte volna. |
|
 V
Néha olyan dolgokra bukkanunk,
Melyeket sohasem kerestünk,
Csak utunkba sodorta sorsunk,
Az érzéseink, és az életünk, |
|
 V
Hozzád megyek, drága jó Édesanyám,
léptem koppan, a temető kitaposott útján.
Örökzöld fenyők, mohák övezte kövek,
szívem dobban, a sírodhoz jövet. |
|
 V
Anyák napja vasárnapján,
De az évnek minden napján,
Itt vagy velünk szüntelenül,
Ahol virág-erdőd terül.
|
|
 V
Léptek visszhanghalála az ájulatban
Vonalak nélküli test halad
a város elszánt és ostoba tömegei felé |
|
 V
Múlt tűzhelyén Jövő serceg,
Csillagórák, csillagpercek... |
|
 V
vele álmodom most is a legnagyobb csodákat
s magamat olykor látom
ahogy anyaként én is létezek e világon. |
|
 V
Amikor két ember egymásnak, egy kapcsolatnak időt szán,
akkor tudomást szereznek arról, hogy elárulják önmagukat,
bár a szándékuk nem az, hogy elfojtsák érzelmeiket, hanem,
hogy biztonságot teremtsenek, hogy felszínre kerüljenek, és mindezt láthassák. |
|
 V
A szeretett virágait
síhalmára teszem.
Imádkozom hozzá.
Mentse meg lelkemet. |
|
 V
füstszín gyékénykosarát karján átfonta
mintha az Idő rajta nem fogott volna -
rámnézett, míg egyenes járással haladt
szemünk összetapadt a hold fénye alatt
|
|
 Sz
hiszel-e a jóslatokban,
hogy sorsod a csillagokban
meg van írva,
változatlan.?
|
|
 Sz
Ő lábujjhegyen állt a szemhéjaimon,
míg sűrű, hosszú haja hajamba bukott,
formás keze olyan, mint az enyém,
szeme színében elvesztődik árnyékom,
|
|
 Sz
Drága jó Anyám,
köszöntelek Téged,
még, ha a sírban pihensz is,
virágot hoztam Néked.
|
|
 Sz
Az arca sápadt, elgyötört,
mégis, ahogy meglát, mosolyog.
Tekintetében a fény megtört,
elárulva titkolt bánatot.
|
|
 Sz
Most az egyszer hadd meséljek én -
dőlj le kedves, csukd be két szemed,
hadd legyen a perc most még enyém,
míg a múltról álmodom veled,
|
|
 Sz
Még kézen fogva jár
tavasz a téllel,
még kergetőző szél
zenél a hegytetőn,
|
|
 Sz
Ha virághölgy méhlegénynek
Oldana fűzőt,
Vajh’ az szentnek tartaná őt,
Úgy, mint azelőtt?
|
|
 Sz
Álmodoztam gyermekként, annak idején,
Lesz szerető anyukám, amíg leszek én!
|
|
 V
Két tavaszi színbe öltözött
hatalmas hegyláb
ölelgeti egymást,
ők nevelik a fenyőerdőt, |
|
 V
Nem kell apropó, alkalom
elmélázni a kispadon,
alvó emlékekkel telik
a kert, tűnődnék reggelig, |
|
 V
Míg döngicsél felajzott Méh
Szűz virág előtt,
ígér-e kehely-nyitásért
menyegzőt előbb? |
|
|
|
Ma 2025. június 29. vasárnap,
Péter, Pál napja van.
Holnap Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
