|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem.
Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!
|
|
 Sz
Elindultam, egy újabb úton,
Bár nincs is hova, s nincs miért,
Nem vezet csillag, semmi célom,
Levegőt venni is épp elég,
|
|
 M
Övéké volt a véghetetlen határ,
Keletről nyugatra amit a szem belát.
Kiválasztottunk egy szép országot
Bércekkel körülvett álmot. |
|
 M
Szárad a széna, illatol,
fűszeres nyárvég, méz csorog,
tenger az emlék, háborog,
árja a szívén áthatol. |
|
 M
Senkivel sem hasonlítalak össze, amióta szeretlek.
Hagyd, hogy lefektesselek a sárga füzérekre.
Vajon ki lesz az ki neved kormos betűkkel írni fogja...
a déli csillagokra nevetve? |
|
 M
Magát Isten világában,
És az Istent
Önmagában. |
|
 Sz
A köztünk lévő barátság,
Bennem már régen szerelem,
Hidd el én magamba zárnám,
De sehogy sem tehetem,
|
|
 Sz
Elfagyott a kert, minden odalett,
szőlő, gyümölcsös, veteményes,
a sok munka kárba ment, fekete lett.
|
|
 Sz
Megkértem egy angyalt,
legyen mindig veled.
Vigyázzon helyettem rád.
Már nem fogod kezemet.
|
|
 Sz
Nyári tavasz szikkasztja a számat,
a rám ült tény pőreség éget,
köröttem állsz, mint valótlan vázlat,
önmagamból adlak vissza téged.
|
|
 H
Kakas szól a szemétdombon,
Hold, a lámpást oltsad el!
|
|
 V
Virágok közt, a bokrok között pici árnyék illan.
Itt van már a kikelet-napsugár, ő itt-ott villan!
Kerti virágok, réti vadvirágok illata
Meg a kismadarak éneke, a tavasz dala. |
|
 V
Piros tulipánjaid mosolyognak rám,
Mikor megérkezem hozzád édesanyám,
Majd karodba zárva ölelsz szorosan,
- jó újra látni téged édes kisfiam. |
|
 V
Az én Anyám olyan jóságos
asszony volt,szíve,lelke csupa
bársony,ha tudta volna az egész
világot megölelte volna. |
|
 V
Néha olyan dolgokra bukkanunk,
Melyeket sohasem kerestünk,
Csak utunkba sodorta sorsunk,
Az érzéseink, és az életünk, |
|
 V
Hozzád megyek, drága jó Édesanyám,
léptem koppan, a temető kitaposott útján.
Örökzöld fenyők, mohák övezte kövek,
szívem dobban, a sírodhoz jövet. |
|
 V
Anyák napja vasárnapján,
De az évnek minden napján,
Itt vagy velünk szüntelenül,
Ahol virág-erdőd terül.
|
|
 V
Léptek visszhanghalála az ájulatban
Vonalak nélküli test halad
a város elszánt és ostoba tömegei felé |
|
 V
Múlt tűzhelyén Jövő serceg,
Csillagórák, csillagpercek... |
|
 V
vele álmodom most is a legnagyobb csodákat
s magamat olykor látom
ahogy anyaként én is létezek e világon. |
|
 V
Amikor két ember egymásnak, egy kapcsolatnak időt szán,
akkor tudomást szereznek arról, hogy elárulják önmagukat,
bár a szándékuk nem az, hogy elfojtsák érzelmeiket, hanem,
hogy biztonságot teremtsenek, hogy felszínre kerüljenek, és mindezt láthassák. |
|
 V
A szeretett virágait
síhalmára teszem.
Imádkozom hozzá.
Mentse meg lelkemet. |
|
 V
füstszín gyékénykosarát karján átfonta
mintha az Idő rajta nem fogott volna -
rámnézett, míg egyenes járással haladt
szemünk összetapadt a hold fénye alatt
|
|
 Sz
hiszel-e a jóslatokban,
hogy sorsod a csillagokban
meg van írva,
változatlan.?
|
|
 Sz
Ő lábujjhegyen állt a szemhéjaimon,
míg sűrű, hosszú haja hajamba bukott,
formás keze olyan, mint az enyém,
szeme színében elvesztődik árnyékom,
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek,
Mária napja van.
Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
