|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Kora reggel első dolgom,
kutyáimnak enni adok,
nem hagyom, hogy éhezzenek,
soha többé az életben.
|
|
 Sz
Az áprilisi, felhőtelt egeknek,
mint fehér karácsonyfák, úgy üzennek,
a zöld közül kilesve, fölfelé ég,
a lélegzethez igazított fénység.
|
|
 Sz
Anyukák, Nagymamák, Dédmamák,
Boldog Anyák Napját szeretettel!
|
|
 Sz
Itt ülök az íróasztalnál, készülök verset írni,
De a feltörő sírással, én alig birok elbírni…
Papír van az asztalon, toll meg a kezemben,
Kinézve látom, hogy madarak… a kertemben.
|
|
 Sz
Koppannak lépteim
az álmaim kövén.
Nem látok túl sűrű
könnyeim ködén.
|
|
 H
Vak volt az éj, csillag csupán
Egy szórt le fényeket,
De ő is félt, felhők mögé
Gyakorta rejtezett. |
|
 H
Síron túl is éltet Lelked,
Édesanyám!
Gyermekszívnek édes méz ez,
melegséged mindig érzem!
|
|
 H
A Nő olyan világos, mint ősszel a róna,
nyújtsd felém nyakad, azt a puha fészket, kék madarakkal.
Add a kezed, mely tisztább a folyók köveinél,
Te Nő, lebegő pollen a gondolatod, |
|
 H
Nehéz volt a kezdet,már az elején
a fenekemre vertek,magamhoz tértem.
Sírtam,nem tetszett a fogadtatás,
vagy talán a goromba bemutatkozás. |
|
 V
Nézem hogy rohannak a fellegek,
Nézem az eső hogy csepereg,
Làtom az elmúló perceket,
S a megvàltozó életedet, |
|
 V
Mélységes Éj, csak egy Csillag
pislog szegényesen –
gyors Felleg-járás oltja ki
Tüzét – s a félelem – |
|
 V
Miért nem haladok,
hisz előre lépek?
A szavát figyelem
bölcsnek és a vénnek. |
|
 V
Szómagot szórtam szerte-széjjel,
s becézve őket minden éjjel,
óvtam a csírát - nagyra hajtson,
mosolyt fakasszon árnyas arcon. |
|
 V
Télnek fagyában kemény jégtörő
Tavasszal az élet bújik elő
Nyárnak fényében éltető erő
Ősznek ködében levéltemető |
|
 V
És valahol kolompok csengnek,
Az Alpokban zöld a tavasz…
Ha aszfalton nő fel a gyermek,
Oly kemény lesz – akárcsak az. |
|
 V
Zsebemben,
Lelkemben
Úgyis velem vagy mindenütt, |
|
 V
Mikor figyeltük egymást a köztünk lévő levegőt
egyszeriből kihajtotta
a közömbös, meztelen fák képeit,
melyeknek megengedte, hogy áthatolják.
|
|
 V
Míg éltél a támaszom voltál
Engemet cserben, sosem hagytál.
Sajna, már nem ölelhetsz, mire vágytál…
Majd követlek én, ha szólít a halál… |
|
 V
Azt mondják, hogy elmúltak az évek.
Igen, elmúltak, de még most is élek.
Azt mondják, hogy nem sok lehet vissza.
Igaz, de hogy mennyi, azt senki sem tudja. |
|
 M
A telihold palacsinta,
a fogyó hold kifli forma. |
|
 M
Mint foszforeszkáló ékkövek,
Szinekbe bujtatott érzelmek,
Haltesten csillogó pikkelyek,
Fátyollal libbenve sejlenek. |
|
 Sz
Istenem, újra illatozik az erdő!
A pacsirták repülésükkel feljebb viszik az eget,
a vállaikon a terheik nehezek.
|
|
 Sz
Száraz, rögös föld alatt
Álmos magvak alszanak,
Sajnos, ami „kicsíráz”
Arra jő a „hidegráz”.
|
|
 Sz
Anyukám, Anyák napja alkalmából most, köszöntlek Téged,
Köszönöm az életem, a sok jót, mit átéltem Tevéled…
Édesanyámnak szedek a kertben egy nagy csokor virágot,
Ezzel és köszönettel hálálom meg, a kapott világot.
|
|
 Sz
Ifjú korában a legény
elutazott messze,
kalandot keresve.
|
|
|
|
Ma 2025. június 29. vasárnap,
Péter, Pál napja van.
Holnap Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
