|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem a tekintetedet,
amit takartál mert könnyes volt szemed. |
|
 H
Ha az alvó erdő csendjében,
már egy hírt sem küld a múltidő,
messziről csak nyugtalanságok jönnek.
A halál hangja még nem dermesztő,
|
|
 H
Micsoda ősz, félelmetes,
Biztos ez csak rám érvényes,
Körülöttem nagy összhangban,
Ami jó volt, most romokban. |
|
 M
De viszontlátásunk némasága elegendő volt,
hogy összegabalyodjunk, újraszülessünk
egy egész élet értelmében
a pillanat lengedezésében. |
|
 M
Tenyered húsa égetett.
Kezedbe veszve kis kezem -
annyira jó volt Istenem!
Maradtam volna még veled… |
|
 M
Tulajdonképpen semmit sem sajnálok,
még nyerhetek is keveset a sorstól:
idővonalamon növekvő számok
mindegyike sötét emléket cáfol. |
|
 V
Életünk egy darab madzag,
senki nem tudja, mekkora,
összekuszálódik,
göbök lesznek rajta. |
|
 V
És változnak-mozdulnak a tökéletessé finomult szervek,
kétségbeesett igyekezettel távolodva az elkerülhetetlen
azonosulástól. |
|
 Sz
Nem tudhatni sorsunk még mit rendelhet el,
megtettünk-e mindent amit tenni kell?
Van még valami miért élni érdemes,
vagy jövő tervet szőni felesleges?
|
|
 Sz
Éji nesz slattyog a süket csendbe,
Nem tudom mit, de dobol fülembe.
|
|
 Sz
E fény tavaszt jelez,
de sose látod őt
az évnek bármely más szakán.
Csak március előtt.
|
|
 H
A szerelem mély verem.
Ha beleesel nincs kegyelem,
elveszíted a fejedet,
|
|
 H
Nincs atyja minden jobbulásnak;
Az gyakran idő érdeme.
|
|
 V
Mi lesz, ha már nem süt rám a Nap,
haldokolva néz az alkonyat,
s úgy jön majd az ében este el,
hogy a szívem érted esdekel. |
|
 V
Ott ültünk némán félhomályban
a fákról hulltak a levelek.
Szél sodorta a száraz gallyakat,hűvös
volt már és én nem tudtam |
|
 V
A hatalom bűvölete
az önimádat eleme.
Vezérnek születtem érzés,
állandósult önfényezés. |
|
 V
Keresem, de már nem látom
azt a fényes csillagot,
amit együtt választottunk,
valamikor egykoron.
|
|
 V
Akkor meg nem volt rossz ízű a szó,
a hideg csípte, fölmarta a hó,
de puha volt, s a befogott meleg,
fölmelegítette a két kezet, |
|
 V
őszi napon elmerengek
tobzódnak már a színek
búcsút int a megfakult nyár
szél úrfi a kertalján jár |
|
 V
Mi rám vall, tán ez itt;
mi itt van, tán rám vall:
egy skicc, mi mégse skicc,
egy kör és egy vonal. |
|
 V
Valaki mondja már meg, hogy mi van?
Miért szép kék az ég, de nem nekem? |
|
 V
Őszi köd csücsül a házon,
sotét ruhát ölt az alkony,
tizet üt a templom torony. |
|
 V
A szamár rablóval nyergében
Az oroszlánra ráakadt,
S ennyit tudott kinyögni csak:
„Üdv néked, én derék testvérem!” |
|
 V
Ha fűzfa lennél a parton,
árnyékodban folyó lennék,
ha opál csillagként tündökölnél az égen,
éjszakának átváltoznék, |
|
 V
Véletlenül ismertük meg egymást,
gyengéden szorítottad kezem,
szórakozottan: Örülök! - mondtad nekem,
úgy, mint bárkinek, és talán egyszer, igaz szóként.
|
|
|
|
Ma 2025. július 08. kedd,
Ellák napja van.
Holnap Lukrécia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
