|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
naptól fényes ősz
délutánja kínálja
érett dióit |
|
 V
Harcokban veszteség mindenkit érni fog,
Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod.
De ha küzdened kell, tedd oda magadat,
Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat. |
|
 Sz
A fák között a szél jár ide-oda
A téren át susog véges végig
A szökőkút vize hidegen csillan
Már a sugár is homályban játszik
|
|
 M
sütötte Nap és ráncigálta szél,
ma jegenyefák tetejéig ér,
most szeretetünk féltett aranya,
az anya, nagymama, a dédanya, |
|
 M
Hűtlen kedvesem,
elhagytál engem,
de a szerelem
soha nem hagy el. |
|
 M
Hallom a dalt hallgatom,
Vagy tán ébren álmodom?
Nem álom volt e varázs,
Megtörtént! Elmondhatom. |
|
 M
Mi vagyok, nem tudom…
Miről tudok – nem az! |
|
 M
Lakolni kell a magyaroknak amiért
Hazájukért fellázadtak.A zsarnokok
Nem tudták elszívelni,ez a kis nép
Milyen hatalmas erővel rendelkezik. |
|
 M
Gondja van az Úrnak miránk,
bonbonunk van, sütink, piánk,
presszó lett az asztal alja -
- soha nem jár senki arra. |
|
 Sz
Mamika!
neked az élet már rabiga.
Nem jár csárdást táncos lábad,
pergő nyelved is elfárad.
|
|
 V
Elnézlek hosszan s elmerengek
bár velem sohasem szóltál
nem ismerlek,még is érzem :
A bánat asszonya voltál. |
|
 Sz
Nem kell a gondolat mely felkavar,
hagyd a szavakat másnak
menj tőlem el, hidd el, nem zavar
sebeim tudd, már nem fájnak...
|
|
 Sz
De sok levelet talál még
a rongyos fátylú, hulló köd!
Millió arc, emberi lét
rajzát temeti majd a rög.
|
|
 Sz
Az Ősz keményen
követelte jussát,
dérrel marta földre
rózsáimnak szirmát.
|
|
 Sz
Emlékezzünk az októberi napra,
a vérbefojtott magyar szabadságra.
Hősök voltak ők, mind a tizenhárman,
a halállal szembenéztek bátran.
|
|
 Sz
Kócos verset fésülgettem,
babusgattam, megszerettem,
és mintha csak virág volna,
bekötöttem egy csokorba,
|
|
 Sz
Borús fenn az ég
Közeleg a tél.
|
|
 Sz
Halvány fényű hétköznapok
Uszályában lebegünk;
Bármi van a nagyvilágban -
Most zajlik az életünk.
|
|
 Sz
Házunk, mint kert, oly rendben,
Gyermekeink – virágok,
Naponta jön a kertész,
|
|
 Sz
A hajnal barátkozón,
meleget árasztva kúszott elő,
derűs színekkel közelített
a kórházpark fái mögül.
|
|
 M
Pokoli kín, ami rám szakadt;
vergődöm, szárnyatlan sas vagyok -
mért küldesz Uram, rám, vágyakat,
ha tudod, hogy fény nélkül meghalok? |
|
 Sz
Halkan elosont felettünk a nyár
Hullnak a hervadt, sárguló falevelek
A távolban szemed fénye lobban
Átöleli, ringatja fájó lelkemet
|
|
 M
az egész falum nőneműnek látom,
átdideregnek a templomhomályon,
a kendő csücskét kezük markolássza,
és belemelegszenek az imába, |
|
 M
A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen. |
|
 M
Artikulátlan hangon sivalkodni kezdtem,
Miközben a levegő fogytán a testemben.
Ekkor éreztem, fejemre ütött egy nagyot,
Leestem az ágyról, és álmom békén hagyott! |
|
|
|
Ma 2025. július 08. kedd,
Ellák napja van.
Holnap Lukrécia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
