|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Késő volt, a vacsorának vége,
hálószobánk illatokkal hintve.
Felvettem a legszebbik ingemet,
abban vártam ágyban szerelmemet. |
|
 M
De a Nap is felragyogott,
kicsiny lelked megpihent,
pokol fenekére rogyott,
ott a helye, nem hiszed? |
|
 M
Kolostorcella magányában
Ifjú barát ül valahol,
Ki régi varázskönyvet olvas,
A címe: „Csábít a pokol”. |
|
 M
A mindennapok szeretetében szeretlek,
szelíden hajnalban, egy szempillantás alatt,
szikrát hányva, szabadon, ahogy a szabadságodért harcolsz,
tisztán, úgy ahogy a hízelgéstől elszaladsz. |
|
 M
Zavaromban nem tudtam mitévő
legyek,égett a vágy bennem,
hogy megismerjem. |
|
 M
Persze nem értenék a levelem,
csak hideg idő szólamára szállnak,
míg meleg szobám jobban kedvelem,
ők nyűgjévé válnak mának s a múltnak. |
|
 M
Hiányzik mégis! Érte sír a húr,
sarokban áll a hangszere,
a szoba csönddel van tele,
s angyali áldást hint ránk - józanul! |
|
 M
világ idő csak ring velünk
s így megyünk végzetünk felé
egyszer megtudjuk hogy nekünk
lesz még vagy véget ért a lét |
|
 M
Él valahol messze földön,
Egy bolygóközi kerengőn,
Valaki, akiről hiszem,
Lehetne a másik felem. |
|
 Sz
Szürke az ég, kevés a fény
Kavargó levéllel teli a tér
Hideg, metsző az őszi szél
Hunyorog szemem, amint hozzám ér
|
|
 M
Magányos szívvel
üres lélekkel,
telve félelemmel
hideg kézzel, |
|
 V
Van kinél tűz ropog a kályhában,
és van, ki meghal fagyhalálban.
És van úgy, hogy jót eszünk délben,
más egy falatért imát mond térden. |
|
 V
Símogattál, öleltél,
csókoltál, mert szerettél,
szerelmes leveleket küldtél,
de egyszer csak eltüntél. |
|
 V
Kopogtatott az ősz, elköszönt a nyártól
Hogy elvégezze dolgát a négy évszakból
Örülhetünk a gyönyörű napsugárnak
Ember hónapokban, a szép őszi tájnak |
|
 V
Valóságos Ő, már nem látomás,
szép délceg Ámor bódító varázs.
Karjaiba vette, ölelte szótlanul,
édes csókot adott a lány válaszul. |
|
 H
Eb ura lett sunyi fakó,
Az öreg világ – eladó. |
|
 V
Frigyest, ki Barbarossa,
A császár volt, a vént
Elnyelte földnek gyomra,
Mint elvarázsolt lényt. |
|
 V
Érzelmeid hídján
engedj magadhoz,
nézd a szemem, mit látsz?
kócos angyalok |
|
 M
Szerelmem engedd, hogy szétnyissam puha ajkaid,
és elmélyedjek benned, mint egy hangtalan forrásban,
vesszünk el a széna között egy antik, ókori szertartásban,
míg a víz vadul csorog, egybeolvadva velünk a forróságban. |
|
 M
Ablakom tárva, nézem a tájat,
reggeli pompa, ragyog a Nap -
akár egy festmény! - varázsa áthat,
mint mikor zsoltárt dalol a pap. |
|
 M
Rothadó illat
Száll mezőn, csiklandozva.
Tar cseresznyefa. |
|
 M
Szédítő ölelésekbe kezdtünk,
új pózokban mindent kiéltünk.
Szakadékok torka csupa kéj,
magához húzott a buja mély. |
|
 Sz
Avar kupac tetején,
egy pici lány üldögél,
levelek közt kaparász,
|
|
 M
Elfáradt rőt levél aludni tér,
Hintázva hull alá, közel a tél,
Andalgó táncában a múlt pereg,
Emlékké olvadva, elszendereg. |
|
 M
Behoztam a bimbót
a meleg szobába,
kinyílott a vázában,
hatalmas lett a virága. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
