|
Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sz
Szerethetek-e még, önfeledten lágyan,
csókolhatok, ölelhetek-e az éjszakában?
Kitől kérdezzem a vágyból mikor elég,
a szív nem válaszol,, dobogjon e még.
|
|
Sz
Csend ült a Nap peremére,
talán bizony jókedvében...
Sokáig csak játszadozott,
esőcseppnyi álmán fodor.
|
|
Sz
Tóparton lakom,
ablakomból a látvány
gyönyörködtető.
|
|
Sz
Palóc ország, palóc táj,
gyönyörű szép kultúrtáj.
Palóc ország, palóc táj,
legelésző birkanyáj.
|
|
Sz
Forrón és melegen süt a nap
Izzadság csurog rajtam
Álldogálok egy tóparton
Hallom a békák hangos énekét,
|
|
V
A kint, a bent, a fönt, a lent,
szétszakadt, aztán összement,
és körbejárta, mint a vak,
az idő ernyője alatt, |
|
V
Mennyi növény, mind virágzik,
Könnyű szellőben hullámzik,
Földig hajolnak árnyékban,
Isten-dicséret van abban.
|
|
V
Érzelmek nélküli vad világ,
mindenki rohan a dolgára,
Te halld meg, ha valaki kiált
sír, sőt zokog, ne hagyd magára! |
|
V
A lelkem mennyire erős,
Hogy bír ilyen nyomást:
Közelgő léptei neszét,
Ajtó-feltárulást! |
|
V
A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt,
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt…
Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg,
Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg…
|
|
V
Furcsa, fekete férgek
ellepték a vidéket.
Katonás rendben vonultak,
nem féltek ők, nem osontak. |
|
V
Régi-régi nyár,
de sokszor eszembe jár,
mikor még szerettél,
hűtlen Babám!
|
|
V
Rideg télben játszó éji glória
árvaságra ítéli születésed,
ármány ködében bolyongó krónika
lapjain elevenedik meg lényed. |
|
V
Ingovány ez, láp, mocsár,
ide a fény halni jár,
élet lép és elmerül,
lélek marad egyedül. |
|
V
Több társa közt, a falum béli porták,
a legfontosabb szerszámmá sorolták,
a súlya, nyele, s leginkább az éle
miatt tett szert a nagyobb tekintélyre, |
|
V
Ősi erővel tör fel a tűz,
útjából mindent messzire űz,
ömlik a láva parttalanul,
pokla a mélynek elszabadul.
|
|
V
Mondják az okosok,
Mondanivalód, ne cifrázd.
A kevesebb, tán’ több.
|
|
V
Már nem kell beszélnünk,
sokat mond a hallgatás,
esti csendben némán ülünk,
nem mozdul a megszokás. |
|
V
Aki szeret – szeretem,
Aki tisztel – tisztelem.
Hogyha pedig lélek lelket
Kölcsönösen látogat, |
|
V
Életünket lassan, törten
Futjuk mind szűkebb körökben;
Tűnik pompa, nagyzolás,
Gyűlölet, remény, vágy, minden, |
|
Sz
Pirkad egy új nap reménye
Csendesedik szívemben a fájdalom
A Nap fénylőn kél az égen
|
|
Sz
Egy szemüveg,
esztékás keret,
seszínű, elhomályosult.
Ezen át látta a világot,
|
|
Sz
A szenvedély lehet szenvedés,
ha fakír hajlammal születtél,
ha mások szenvedése neked élvezet,
akár a bérgyilkosságig elvezet.
|
|
Sz
Minő dőre dolog, derűre jön ború,
Végleg megy el a kedvünk és jön reá bú.
Tizenhat huszonöt, mindjárt üt az óra,
Már biz' nem lesz Calypso, holnap virradóra.
|
|
Sz
Nagyon gonosz ez a nyár,
őrült hőség kibírhetetlan már.
Sok áldozata van, sajnos,
betegek, öregek nem bírják. |
|
|
|
Ma 2025. július 10. csütörtök, Amália napja van. Holnap Nóra, Lili napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|