|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nincs minden jobbulás erényből;
idő múlása az csupán.
Így lesz az ifjúság hevéből
illemtudás egy év után; |
|
 M
a vége, mint egy csikó, emelt fővel,
ott viháncolt a nyeldeklő sütővel,
s a nagy öntvény, a hívogató platni,
rá kenyeret, meg krumplit ízlett rakni, |
|
 M
Egy időtlen Univerzumban élek.
Születtem, teszem a dolgom, de félek.
Gyermekként eldobtak, s íme, még élek.
Emberként neveltek, embertől félek. |
|
 M
Legyen hát sok gyermeked,
add át neki génedet.
Így magadat túléled,
ez egyetlen esélyed! |
|
 M
Te vagy a híres példakép,
apró kezeit csak tördeli
apa, játszol velem ma még? |
|
 M
Szorgalmatos gondját én életemnek senki nem viselé,
Pediglen gondolám vala sorsom, mit kendtek irigyelé. |
|
 H
Csak fizikusnak ne add gyermeked,
Belőle Einstein már amúgy sem lenne,
Itt csődbe mentek mind az ötletek,
S a fizikus csak ötlettelen elme.
|
|
 H
Ősz király trónjára ült,
Hideg hajnal járja,
Mégis melenget a lombok
Búcsú-színpompája. |
|
 H
Az udvarunkon figyeltem a lányunkat,
guggolt, és a szappantartóból egy szalmaszálon keresztül
szappanos vizet bugyborékolt,
pusmogott, duruzsolt, mormogott - a szappanos víz habzott -.
|
|
 Sz
Hogy hogyan élek?
A fájdalmak bennem, kín borítja testem.
|
|
 Sz
Hamis lett az igaz mára:
fog, arc, vádli, haj is az.
Már a kérdés és a válasz
is hamis, és nem igaz.
|
|
 Sz
A szerelmi vágy
hevesen lángol, akár a fáklya.
gyönyör-sziporkákat
szór
|
|
 Sz
Csak csapódnak ide-oda a tegnapi és mai dolgok
a szabálytalanná magasodó tűzfalak között.
A kilúgozott üresség,
|
|
 Sz
Lehunyt szempillák mögött
a lélek sötétsége guggol,
ugrásra kész, és közben mosolyog.
|
|
 Sz
A jó poén nem göcsörtös bunkó,
Hanem egy finom fricska.
|
|
 H
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem a tekintetedet,
amit takartál mert könnyes volt szemed. |
|
 H
Ha az alvó erdő csendjében,
már egy hírt sem küld a múltidő,
messziről csak nyugtalanságok jönnek.
A halál hangja még nem dermesztő,
|
|
 H
Micsoda ősz, félelmetes,
Biztos ez csak rám érvényes,
Körülöttem nagy összhangban,
Ami jó volt, most romokban. |
|
 M
De viszontlátásunk némasága elegendő volt,
hogy összegabalyodjunk, újraszülessünk
egy egész élet értelmében
a pillanat lengedezésében. |
|
 M
Tenyered húsa égetett.
Kezedbe veszve kis kezem -
annyira jó volt Istenem!
Maradtam volna még veled… |
|
 M
Tulajdonképpen semmit sem sajnálok,
még nyerhetek is keveset a sorstól:
idővonalamon növekvő számok
mindegyike sötét emléket cáfol. |
|
 V
Életünk egy darab madzag,
senki nem tudja, mekkora,
összekuszálódik,
göbök lesznek rajta. |
|
 V
És változnak-mozdulnak a tökéletessé finomult szervek,
kétségbeesett igyekezettel távolodva az elkerülhetetlen
azonosulástól. |
|
 Sz
Nem tudhatni sorsunk még mit rendelhet el,
megtettünk-e mindent amit tenni kell?
Van még valami miért élni érdemes,
vagy jövő tervet szőni felesleges?
|
|
 Sz
Éji nesz slattyog a süket csendbe,
Nem tudom mit, de dobol fülembe.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
