|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Én szoktam alva emlékezni,
A mélységekbe belemenni…
Én szoktam alva emlékezni. |
|
 Gy.
Végre frígyet kötött velem
A barátság, megszánt az ég:
Nyájas ez, mint a szerelem,
Lángja kisebb, de mindig ég. |
|
 Gy.
Itt a tél vártunk,
csend csilingel.
Vágyat kelt bennem,
s lebilincsel. |
|
 Gy.
A fájdalom, mint a malom
az Idő rostáján
ledarál,
Tested korpa, |
|
 Gy.
Ha majd az élet lánctalpa csak úgy rám hengerül,
Kiszakad a tüdőmből, utolsó leheletül…
Mit tettem, mit tehettem… csak úgy számadás végül?
* |
|
 Gy.
Tűz most eleven a kandallóban,
körötte ragyog az est ékessége.
Csöndben, némán angyal szárnya lebben,
s csupa édes remény szent békessége. |
|
 Gy.
Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borusnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik |
|
 Gy.
Esküvő az élet szépsége,
Nem fittyet hányni lényegére…
Gyerekeket szültünk,
Kettévált életünk… |
|
 Gy.
Próbáltam én is rálelni az útra,
ahonnan jöttél, mely hozzád vezet,
de a fények fellegekbe bújtak,
kérdéseimre nem jött felelet... |
|
 H
Kedves Uram! Zavard el a csilingelőket,
Hozz egy kis áhitatot, szegény népünknek.
Ne engedd, hogy ez a gyönyörű ünnep,
Úgy nézzen ki, mintha árulnának Téged. |
|
 Gy.
Tartsd hát lejebb kérlek Anna
Hadd lássuk a kis öcsikét,
Jaj de kedves, de aranyos
És a szeme milyen sötét. |
|
 Gy.
Piros kabátja,
Deres háta,
Hozza szeretetet,
Zsákba rejtegetett? |
|
 Gy.
Azt álmodtam a múlt éjjel,
hogy mindent lágy hó borított.
Tetőt, fát, bokrot, a földet,
mély csend, s édes fény ámított. |
|
 Gy.
Mázas álarc mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék… legyen! |
|
 Gy.
Szobámban ülök. Könyv előttem. Apró
hangyák mászkálnak feketén a könyvben.
Jaj... nézd... lecsusznak a világos lapról!
s fejembe bizsegnek... hosszu sor... tömötten. |
|
 Gy.
Puttonya tele van mindennel,
Édességgel, játékkal, könyvvel.
Van azért, ki nagy virgácsot kap,
Ki rossz volt, ezzel hátára kap.
|
|
 Gy.
Csillagjósok teveháton jönnek,
keresik az újszülött királyt.
Heródes a papokért kiált:
tárják elé, mit is jövendöltek |
|
Gy.
Halj meg már bennem, te civódó magyar,
Békétlen Koppány, hunn ördögök fia:
Komédia minden, komédia,
Nézzek immár nagyobbakra is. |
|
 H
Minden nap a várakozás
a szép, s csendes éjjeli nesz,
hol a fényes vágyakozás
mindenkit boldoggá tesz. |
|
 H
Láttam… arcodon fényt, Mirella,
Akkor öleltünk utoljára…
Boldogan nevettél,
Vidáman öleltél. |
|
 H
Rám borult a sötét éjjel,
emlékeim indultak útnak
amit soha nem felejtek el,
hófehér volt a karácsony,
|
|
 Gy.
Oroszhont ész – nem fogja fel,
Megmérni rőffel sem lehetne:
Sajátos törvényt fogad el –
Csak hinni lehet, hinni benne. |
|
 Gy.
Szelíd búzavirágokat
Ád a dadogó kisdednek:
Ártatlan liliomokat
A gyermeki kezek szednek. |
|
 Gy.
Voltak szebb napjaink, nem máma.
Nem kaptam: búcsú pát!
Elhagytál, mint hazát.
Nem feledve vágylak, még máma. |
|
 Gy.
A karácsony az egy különleges idő.
ez az ajándékoknak köszönhető.
De ami biztos, nincs semmi mi jobban magasztal
mint a karácsonyfa és egy terített karácsonyi asztal |
|
|
|
Ma 2025. április 21. hétfő,
Konrád napja van.
Holnap Csilla, Noémi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
