|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Próbálok boldogan nevetni,
de annak is sírás a vége. |
|
 H
Langy sugarak, hogyha sütnék
A zsombékos kék vízét,
Mandolinon muzsikálnék
Fényes réten szerteszét.
|
|
 H
Mint kiéhezett sáskahad
megindult a menekültáradat
kiégett, üszkös falak, ami maradt
és gyilkos golyótól megölt áldozat. |
|
 V
Már vége, már vége.
Jöjj lemondás békessége!
Csak halkan, csak halkan,
borulj rám ebben a dalban! |
|
 V
Lassan talán már nincs is szép a világban
Keresem, de már semmi nincs ládikában…
Vihar is a kis virágot tépi,
Lőtt vad is az utolsókat lépi…
|
|
 V
Az árokpartra gyönge fű hasal,
nyisszan, suhog, ahogy a görbe él
finom szárába mar.
A kasza vág. |
|
 V
Ha majd arcodra ró a múlt
szétfutó, éles karcokat,
bőrödre redőt hajtogat,
s szépséged szürke-porba hullt,
|
|
 V
hallom a hangod
érzem a ritmust
ölelő fények
simogató szél |
|
 H
Elcsúsztam.
Ilyen az ember, ha nem néz a lába elé,
egy falevélen, egy virágon...
Talán a szívemen, mit nem éreztem,
|
|
 H
Hogyha kérded, mit szeretek benned,
legjobban a romantikus lelked
szép szavaid hozzám eltalálnak,
mit mondjak még szívemben a vágyak!
|
|
 H
Nem tudom, hogy meddig bírom Nélküled,
szívemmel harcolok Érted és szenvedek.
Nem feledlek el soha Téged,
pedig, Te nem szeretsz, érzem. |
|
 H
Ki tudod csorgatni a fényt... cseppekben,
egy csepp a fájdalomra,
és időben mind felgyülemlik,
mint élvezet egy álom nagyságú dombra. |
|
 H
Irkafirka Irma
emlékkönyvbe írna,
naplót is vezetne
– lenne hozzá kedve -,
|
|
 H
Örömmel adom,
örökbe hagyom...
Nyári forróságban,
Őszi lombhullásban...
|
|
 H
Volt egy ország.
Hazámnak neveztem.
Apadó szabadság,
menekültem.
|
|
 H
Egy álom hever itt. Habár halott
már, lépj tovább, szemed lesütheted,
ne lásd, de jól tudod, ő Életet
adott az életért. Míg elhagyod,
|
|
 H
Már este előkészülőben voltak,
a rozsszalmából kötelet sodortak,
a szalma elébb jó ideig ázott,
hogy ne törjék az erős mozdulások,
|
|
 H
Az égen a felhőség úgy néz ki, mint egy lötty, lassan.
Összetöredeznek a felhő alapok, szegélyek… |
|
 H
Érzelmeid húrjait, ha lágyan pengetem
elsuttogod szép kedvesem, dalban a nevem
világoskék íriszemen szikrázik a fény
elsuttogom vágyam Neked, várj csak kedvesem! |
|
 H
Isten mustrája a Nyár,
Szépség-seregszemle;
Teremthet-e szebb jövendőt
Az Ember szerelme? |
|
 H
Csaba testvér áldott emberként járkál,
igaz szeretete árad Dévánál,
sőt nemcsak ott... a gyermekek serege
kíséri, a gondoskodás melege
|
|
 V
Vitt a vonat minket,
száguldott, zakatolt,
a nyári szünidőben
kirándultunk ketten. |
|
 V
Szomorú szülősors, ha nincs jövő képe,
Rossz utakat választ az ő szeme-fénye!
A vége mindig az: segítségre szorul,
Sohasem tanul meg saját hibájából. |
|
 V
M'ért van az, és m'ért van rendben,
hogy elmúljon az élet,
Este hogyha le is fekszem,
álmodhatok még szépet? |
|
 V
Megtelik a világ színes madárdallal,
széles jókedvében csivitel a hajnal,
minden rezzenetlen, fű, fa bokor hallgat,
utánozhatatlan röpte van a dalnak, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
