|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A nyári nap olyan tüzes,
Mint amikor ég a füzes.
Bennem a vágy szinte éget,
Amikor csak látlak téged. |
|
 Gy.
Madarak szállnak rá a nádból,
itt partot ér egy szűk öböl,
s a háborítatlan világból
egész az égig törne föl.
|
|
 Gy,
Én jó meleg homokban csak úgy hasalok,
Hátamon görögnek homokszem gyalogok…
Hová görögtök szögletes homokszemek?
Ha megszáradtok, úgyis csak leperegtek…. |
|
 H
Álmomban tulipános réten sétáltam,
Körül ölelt a szépséged csak ezt láttam.
Libbenő kis szoknyácskádban pörögtél,
Bársony hanggal szeretetet zenéltél.
|
|
 H
Drága szép nagy kutyém,
jaj, de hamar itt hagytál.
Három éve fogadtunk örökbe,
hogy ne légy csavargó az erdőben. |
|
 Gy.
Buzgárok csiklandják vörös szörny derekát.
Felébred, körülnéz és megrázza magát.
Papírként reped a betongát kerete,
sóvár iszap szeme céloz a völgyre le. |
|
 H
M'ért bünteted gyermekedet,
ő nem kérte az életét
azért, mert most el kell menned
másik nőnél mit remélsz?
|
|
 H
Ülj ide mellém! Hogyha szeretnéd,
oldd meg az ingem, más ruha nincsen
útba ma hozzád. Majd elorozzák
dundi kis puttók, ránk ha nyilaznak!
|
|
 H
Hozzád bújtunk
jó anyánk,
két árvát
védelmeztél igazán.
|
|
 H
Arattak – vége éppen,
Tarlott a föld, fakó,
A forró napsütésben
A csend is hallható. |
|
 H
Vággyal vívott érzelmek
szerelemmel térdelnek.
Tovatűnő sérelmek,
már többé nem érvelnek.
|
|
 H
Előszobám könyvespolca,
Iratokkal tele rakva,
Na, és fényképek garmada,
Szépen, rendben csomagolva. |
|
 H
Lelenc voltál, de
Hazahoztunk, családba.
Szép együttélés. |
|
 H
Gyűrt fehér köpeny, ápolt hófehér haj,
most békül épp a mondanivalóval,
a paletta, a tubusok, a sóhaj
keverednek a visszafogott szóval,
|
|
 H
Az erdőben tavaszt láttam,
Jóistennel ott sétáltam,
egy-egy szem zafírt ejtett
a Fény volt, mit odarejtett. |
|
 H
A fenébe', hol a pénzem?
Miből iszom én a héten?
Elvertem az összes zsozsót?
Nem hallom az esti dobszót!
|
|
 V
Könnyű volt nekik,
Hisz az űrből jöttek.
Birodalmat teremtettek,
Aztán elrepültek. |
|
 V
Mindenhol harag, irigység és düh lángol,
csupasz félelem és védekező harc táncol.
Nyugalmat, emberek! Elég a vitákból,
hiszen szebbet álmodtam én eme világról... |
|
 V
Zagyva völgye ahol élek,
rám borulnak hegyek, fények.
Köd borítja már a tájat,
minden reggel megcsodállak. |
|
 V
Az érett napok peregnek
mint faláról mállt vakolat,
s zárt kapui, hullt redőnye
ellenére mindörökre |
|
 V
Nagy idegharcban
Állnak, családi felek!
Szenved a gyerek… |
|
 V
A szíj, az ajtó szögére akasztva,
úgy lógott, mintha nem is volna haszna,
de bizony feszült, fényült reggelente,
ha apám féltett borotváját fente, |
|
 H
Így szólt egy szürkelúd fehér társához egyszer:
„Sétálni zöld mezőn úgy elmennék kegyeddel!
A zsenge fűben ott jól éreznénk magunkat,
Ha jó a társaság, a gágogás sem untat.”
|
|
 H
Én ismerem egyedül a titkod
nekem öntöd fájó könnyeid,
nem tudom a jövő Neked mit hoz
bosszúját majd rajtad töltheti...
|
|
 H
Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad;
Néha mégis azt gondolom:
A világ halad. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
