|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Kinek kettő, három
párja táncol
lent a bús habokban
híd alatt. |
|
 M
Felhősírta könnyekben
elfolynak, elgurulnak az álmok
A szívek, melyekben eddig bánat ült,
az emlékek szép képeivel telnek |
|
 M
Csak hullnak hattyú-fehér lepkék,
lelketlen, csendes csipke lencsék.
Hideg pihe testtel kezedre esnek,
elfogynak, s melegeddel vesznek... |
|
 M
Patak vagyok, mit az erek
lüktetésének képzelek,
karaj nagy álmokat szelek,
és utolérem a szelet. |
|
 M
Örök mozgó, mint akiben új az elem,
Nem is lehet követni sem, mert a szemem
Nyolcfelé, mindenfelé kell, hogy nézzen.
Én elmúlok e nagy lehetőségben. |
|
 H
„Más kárán tanul az okos”,
Hogy ha tanulása szorgos,
Saját eszét jól használja,
Magát soha ki nem adja!
|
|
Bőrömön még zápor illatod
tarkómon ujjaid keringője
ernyőt kéne nyitnom, jó nagyot
mert felettem tegnapok felhője |
|
 H
Tégy a vázába
orgona-ágat. Álmot
zenél a sorsod.
|
|
 H
Halk harangszó lengi be
Lelkem, s kedvet ápol,
Csengj, te dal, tavasz-zene,
Csengj te messze, távol.
|
|
 H
Elbűvölni a porszemet,
ugyan minek?
Karcsapással repülni
nem lehet!
|
|
 H
Kattog az élet-metronóm,
a kávém fő a kotyogón.
Indul a reggel motyogón.
Agytekervények háborgón.
|
|
 H
Kettőezer tizenötben
új életet kezdtél,
a messze szálló sűrű ködben
gyöngyszemeket szedtél...
|
|
 H
Lehet damasztból selyemszállal szőve,
arany fonállal hímzett dús csoda,
mit gonddal vasalnak, fehérre főznek,
s gazdasszony keze simítja oda,
|
|
 V
A közöny hömpölyög,
lelkedbe csempészik ördögök.
Elgyötört öregek,
földön fetrengő betegek |
|
 V
Valamikor el fog jönni egy Október,
mikor a te, szerelmem reszketve átfogod nyakam,
és ott csüngsz majd, mint egy száraz virágcsokor ...
s fehér kereszten hallgatsz.
|
|
 V
Tíz éve már nem volt ilyen,
hogy velem vagy az ünnepen.
Vagy talán már több is annál.
Olyan rég volt, ki tudja már.
|
|
 V
Hiszem azt néha, van értelme élnem
és mégsem hiába szenvedett Anyám, -
mikor sóhaja sem enyhített baján...
és Angyalok körme szántott az Égben,
|
|
 V
Fájdalmas, vagy örömteli dallamok születnek
a nehéz napok után – esténként
Az idő elsuhan, szinte érintetlenül.
Szívünk élni és álmodozni kíván. |
|
 V
A szerelemben elkapkodni
semmit nem szabad,
mert a Sors, az életben
mindent visszaad. |
|
 V
Kicsi hónap, bő erő,
nagy időből tör elő,
bár csak huszonnyolc napos,
sokatmondón alapos, |
|
 V
Jó az én utam, és jó a te utad,
nincs kényszer, lehet borsóként
hüvelyben ülni, de éppúgy szabad
vígan gurulni szerteszét. |
|
 H
Nagypapámnak volt ilyen nagyon kérges a tenyere…
Nyakamon látszik öreg inak logó erezete…
Lábaim, már nem akarnak felvinni az első emeletre…
A finom vitaminbombák, számból kihullnak a kerevetre…
|
|
 M
Hordom a pálmaágat öled pohara felé,
és a kehelyben összegyűl a bánat. |
|
 H
Láttam sokszor imádkozni anyám,
földöntúli áhítat sugárzott arcán.
Néztem, hogy az oltár előtt térdepel,
valami közös titkuk lehetett Istennel.
|
|
 H
Megint péntek-tizenhárom;
Ötvenharmadikat zárom.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
